•Az első szakmai díj, amely megelőzte a mostani elismerést, szintén egy ARTtransfer-díj volt: a Halld a hangod című projekt, amely a 2022-es ARTtransfer pályázatra készült, a reziliencia hívószavára építve, a Műcsarnok kiállításaihoz kapcsolódva. A 2025-ös pályázat hívószava pedig az együttműködés volt.

2021-ben, az országos Lázár Ervin Program részeként a projektünk több mint kétezer fiatal számára tette elérhetővé a kortárs művészettel való ismerkedést a Műcsarnok kiállításain keresztül. Ez a kivételes lehetőség inspirálta az ArTtransfer 2022-es pályázaton való részvételt is, amelynek témája a reziliencia volt, így találkozott a gyakorlat és az elméleti keret. A reziliencia egyszerre jelentette számomra a rugalmasságot, a kihívásokra adott problémamegoldást és az átjárást korosztályok, valamint a sűrűn váltakozó kiállítások között. Már ekkor foglalkoztatott, vajon az egyszeri, intenzív művészeti élmények hosszabb távon is képesek-e hatni azokra az iskolai közösségekre, amelyek korábban kevésbé kapcsolódtak kortárs kiállítóterekhez. E gondolkodás természetes folytatása a Kísérleti adás című, 2025-ben különdíjjal elismert projekt volt, amely már tudatosan az együttműködésre épült. Az ötlet az enyém, a megvalósítás azonban közös munka eredménye: Rácz Csenge és Gleason-Nagy Natália mellett a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanár szakos hallgatói, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem dramaturg hallgatói – kiegészülve néhány, az ELTE-ről érkezett hallgatóval – vettek részt benne. A Műcsarnok és a Néprajzi Múzeum együttműködésében létrejött program során a fiatalok maguk is aktív szereplőkké váltak: középiskolásoknak tartottak foglalkozásokat drámai és vizuális módszerekkel. Fontos volt számomra, hogy az együttműködés ne csak intézményi keret maradjon, hanem valódi, megélt tapasztalattá váljon.

 

•Pályád képzőművészeti, szobrászati tanulmányokkal indult, majd képkeretezői tevékenységgel folytatódott, hogyan lettél végül művészetpedagógus?

Pályám a képzőművészet felől indult, a Képzőművészeti Szakgimnázium díszítőszobrász szakán végeztem. Külföldön töltött éveim alatt a papírszobrok mellett az aranyozás technikájával, képkeretezéssel és műtárgykezeléssel foglalkoztam. A művészetpedagógia 2011-ben vált meghatározóvá számomra, amikor Szabics Ágnes múzeumpedagógiai továbbképzésén vettem részt a Műcsarnokban, amelyet a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum MOKK – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központtal közösen hirdettek meg. A képzést követően a Műcsarnokban kezdtem dolgozni, ahol 2014 óta státuszban vagyok.

 

•Beszéljünk a Műcsarnokban végzett tevékenységedről, a művészetpedagógiában talált örömeidről, ennek különlegességeiről…

Emlékszem az első foglalkozástervezésre, amelyet megírtam (a Német Hajnal-kiállításhoz kapcsolódott), illetve arra az alkalomra, amikor már önállóan tarthattam foglalkozást Ed Templeton kiállításához az Ernst Múzeumban. Úgy éreztem: megérkeztem. A felkészülés, a tervezés, a művész és a kiállítás megismerése, valamint a korosztályokhoz való igazítás mind olyan munkának bizonyult, amelyben otthonosan éreztem magam, értettem, mi a dolgom, és azt is, hogy amit csinálok, az hasznos és jó.

A művészetközvetítés számomra több mint hivatás. Foglalkozásaimon az óvodásoktól a felnőttekig, családi és iskolai csoportokkal dolgozom. Meggyőződésem, hogy a képzőművészetről való gondolkodás az önismereten keresztül hat: segít megállni, reflektálni, feltöltődni. Kortárs verseket és irodalmi szövegeket igyekszem a képzőművészeti alkotásokhoz kapcsolni, módszerem „lágy”: nem szembesítek, hanem teret adok az önreflexiónak. Szociálpedagógus végzettségem miatt nekem különösen fontos a hátrányos helyzetű csoportokkal való foglalkozás lehetőségének megteremtése. Meggyőződésem, hogy a múzeumoknak és kiállítóhelyeknek valóban mindenki számára elérhetőnek és a szó jó értelmében „használhatónak” kellene lenniük: az aktív pihenés, a feltöltődés, az élményszerzés és az ehhez vezető tanulási folyamat helyszíneiként. Fontosnak tartom a múzeumi „fogyasztóvá” nevelést is, hogy a látogatók tudatos felhasználókká váljanak. A kiállítóhelyek demokratikus alapként működhetnek, ahol – függetlenül az iskolázottságtól, a társadalmi státusztól vagy az eltérő képességekből fakadó egyéni adottságoktól – mindenki megtalálhatja a gondolkodás szabadságában az örömöt, és töltekezhet abból, amit a kiállításokon tapasztal és értőn befogad.

Évek óta dolgozom a Para-fitt Egyesület fiataljaival is, akik számára rendszeresen tartok foglalkozásokat a Műcsarnokban. Magától értetődő, hogy bármilyen érdeklődő, hátrányos helyzetű csoportot fogadok, hiszen – ahogyan már elhangzott – a művészet-
közvetítés mindenkihez való eljuttatása kiemelt célom.

 

•Múzeumpedagógiai gyakorlatod mellett újabban kurátori munkát is végeztél az Eötvös 10 Galériában, illetve tárlatvezetéseket is tartasz ugyanott. Hogyan találnak meg ezek a feladatok?

Az Eötvös 10 Galériában kaptam először lehetőséget kurátori munkára, amely egy addig rejtett képességemre világított rá. Ha közelebbről vizsgáljuk, ez a tevékenység is szervesen kapcsolódik a művészetközvetítéshez: az összefüggések keresése, a válogatás, a munkák elrendezése és installálása mind segítséget nyújt az alkotások befogadásához. Különösen hálás vagyok azoknak, akik bizalmat szavaztak nekem: Gyergyák Katalinnak, Artner Szilviának és az Eötvös 10-nek. Az első megbízás, a Körbejárom a világomat című kiállításban két női alkotó – Csapó Ida és Maomi Neven Du Mont – látszólag távoli világát hangoltam össze, munkáik a térben egymásba fonódva kapcsolódtak. Szabó Ágnes 2024-es Columba című kiállítása madár- és madárfragmentum-ábrázolásaival egyszerre volt realisztikus és metafizikus, befogadható és elvont. A 2025 májusában, az előző kiállítások sikerei nyomán megvalósult Földfigyelés című tárlat három művész – Baranyai Levente, Fuchs Tamás és Fekete Géza Péter – különböző nézőpontú munkáit fogtam össze koherens egésszé, hogy egyszerre mutassa fel a megfigyelés passzivitását és az aktív törődést, a művészi reflexiót és a valóságérzékelés sürgető kérdéseit.

 

Nyitókép: Schopp Ildikó  Fotó: Egressy Orsolya, MOM Kulturális Központ, Hegyvidék Galéria