A portérábrázolás történetében számos gyermekportréval is találkozhatunk. Ezek a képek elsősorban családi státusszimbólumként fordulnak elő. Jakatics Szabó Veronika ábrázolásain a gyermektevékenységek tipikusan gyerekhelyszíneken, például játszótereken jelennek meg, ahol a városi táji háttérben tűnnek fel a gyerekek, mintegy elképzelve számukra a jövő városát.

A Mindent Látó Szem eredetileg egy ősi egyiptomi hieroglifa, amely ismerős lehet Az Ezeregyéjszaka meséi alapján készült A bagdadi tolvaj című filmből és „Nagy Testvérként” az amerikai egydollárosról is.

Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK) őrzik, kutatják és restaurálják a Szépművészeti Múzeumnak és tagintézményeinek majd százharmincezer műtárgyát. Kónya Bélával, az európai szinten is kimagasló intézmény igazgatójával beszélgettünk.

„Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad. A mindenség modellje, áll a templom.” (Pilinszky János: Gótika)

Az Einspach Fine Art and Photography galéria Drozdik Orshi-kiállítása a művész 1981 és 1984 között készült műveiből válogat, amelyek arra mutatnak rá, hogy az Én a tudományos diskurzusok által megkonstruált.

Kusovszky Bea fenti című kiállításának egyik fő motívuma a hajtogatott vagy összegyűrt papírlap látványából kiinduló mintázat, amelyet neonos sávokkal, lágy ívű felületekkel, raszteres keretekkel tagol.

Az április 21-én nyílt Köztes csend című tárlat a Csongrád Galéria Fények és formák című, helyi és helyi kapcsolódású építészeket és képzőművészeket bemutató kiállítássorozatának negyedik, egyben záróakkordja.

Tendenciák címmel rendezte meg a Magyar Festők Társasága fennállása óta legnagyobb csoportos tárlatát a szegedi REÖK-palota termeiben. A kiállítás rendezői nem kis feladatot vállaltak, amikor a művészeti egyesület csoportos tárlatát megkísérelték a kortárs művészet erősen teóriacentrikus, kurátori koncepciókon alapuló kiállítási gyakorlatával összhangba hozható módon bemutatni.

A Q Contemporary Kortárs Művészeti Központ az idén kilencvenesztendős Keserü Ilona kivételes alkotótevékenysége előtt Mind címmel életmű-kiállítással tiszteleg. A motivikus és tematikus nézőpontú tárlat a meghatározó formák, technikák és kutatások műtárgyakban manifesztálódó együttállásain keresztül mutatják be a művész munkásságát.

Reigl Judit századik születésnapján, május 1-jén rendhagyó kiállítás nyílik a Kálmán Makláry Fine Arts Galériában. A tárlat a Reigl-centenárium egyik állomása, amelyen a római ösztöndíjas évek alatt festett alkotások szerepelnek, melyeket eddig a magyar közönség nem láthatott.

A Resident Art Galéria emeleti tereiben négy művész, Kaszás Konrád, David Stuart Sutherland, Szőke Gáspár és Tóth Anna Eszter közös tárlata az absztrakció különleges világába vezet.

Egy kiállításokra alkalmilag összeszövetkező csoport újabb megnyilvánulásának lehetünk tanúi a Bartók 1 Galériában.  A kiállító művészek: Fábián Zoltán, Kiss Zoltán, Szlabey Zoltán – ők a három Z.

A barcelonai Museu Diocesà Miró-kiállítása érdekes szempontból közelít az életműhöz, amikor ötvenöt művön keresztül azt vizsgálja, hogyan jelent meg a katalán alkotó praxisában a szentség és a misztikum.

Itáliában Az Utolsó Ítélet után már nem születtek hasonló jelentőségű apokaliptikus alkotások, Németalföldön viszont virágzott Bosch és Brueghel pszichedelikus művészete. Most mégsem őket, vagy a későbbi Blake-et és a szürrealistákat emelem ki, hanem a Terminátor című kortárs film első és második részét, melyekben James Cameron vászonra vitte az Utolsó Ítéletet, a reneszánsz nagymesterekhez méltó módon.

Törőcsik Mari hagyatékából kerül kalapács alá Mednyánszky László Alkonyati táj című festménye a Virág Judit Galéria tavaszi aukcióján. Az őszi tájkép – amely egykor Törőcsik Mari és Maár Gyula nappaliját díszítette –, 12 millió forintos kikiáltási árról indul. Az árverés egy másik, filmvilághoz kötődő szenzációja Tihanyi Lajos Hegyes táj című alkotása, amely a legendás Korda testvérek gyűjteményét gazdagította.

Számos nagyszabású művészeti album kiadása után a Kálmán Makláry Fine Arts galéria közvetlen hangvételű, játékos, edukatív családi könyvet jelentett meg. Ebben az évben a galéria vezető művésze, Reigl Judit születésének 100. évfordulóját számos kiállítás és művészeti esemény ünnepli. Róla szóló legújabb kiadványukat a gyermekeknek ajánlják.

Dóró Sándor különleges térélményt nyújtó festményei kiállításához való jogát a 2021-es Festészet-napi Agora-díj elnyerésével szerezte meg. A Ládaköztársaság képei egy ősi, szimbólumokkal teli, mégis mai világba repítenek.

Csurka Eszter „összművész”, fest, fotókat és videókat készít, sokféle médiumban és műfajban alkot, mégis mindig ugyanaz mozgatja: a változást szeretné tetten érni. Ő is benne van az Országútnak abban a csapatában, amelyik Madách nagy drámájához, Az ember tragédiájához készít illusztrációkat – ennek kapcsán kérdeztük.

Évtizedek óta tudományos és spirituális tekintettel fürkészi az eget, miközben az alapvető összefüggéseket kutatja a makrokozmosz jelenségei és mikrovilágunk között. Lengyel András gazdag munkásságának különféle témaköreit járja végig életmű-áttekintő kiállítása, a Ludwig Múzeumban.

A fiatalon elhunyt Vajda Lajos (1908–1941) vállaltan a hagyományokból merítő, ám azt progresszív szemlélettel megújító művészete kétségtelenül a XX. század egyik legfontosabb, legnagyobb hatású alkotójává emeli őt.

A magyar piktúra történetében egyedülálló az a portrégyűjtemény, amelynek tárlatát a Gerzson Pál Művészeti Alapítvánnyal együttműködve három kurátor jegyzi: Füzes Gergely és Kecskés András festőművészek, Gerzson mester kiváló tanítványai; valamint Dergez-Rippl Dóra filozófus, az MMA ösztöndíjas kutatója.

Önportrékat már a fotográfia hőskorában is készítettek. Igaz, nem olyan mértékben, mint a digitális technológia korában, amikor tömegeket „fertőzött” meg a szelfizés. Neogrády-Kiss Barnabás fotóművész művészi igénnyel „lő” magáról felvételeket, megfigyeli és próbálja megfejteni önmagát és helyét a világban.

A Deák Erika Galéria terébe lépve Baranyai Levente friss festményei fogadnak bennünket. Az impulzív színekben tobzódó hatalmas vásznak felülről láttatott tájképei vibráló szőnyegekként tűnnek fel a falakon. A festmények sajátos atmoszférája magukba szippant, annak látványa nem ereszt