Az Igyekszik az ember lánya című, konceptuális, intermediális jellegű tárlat fotográfiák, gipszlenyomatokból készült installációk, festékkel írt, triptichonszerűen összeálló vásznak, akvarellek, egy videómunka és versparafrázisok egysége.
A test önreflexív szemlélete és művészeti alkotások általi reprezentációja lehetőséget nyújt az identitás megfogalmazására. A személyiség elfogadása, a közösségi szerepeken keresztül való megbélyegzések és sztereotípiák felismerése, illetve az ellenük való küzdelem nem csupán társadalmi kérdés, hanem az egyén belső igénye és feladata is. Test és lélek egységének megértése pszichológiai síkon is értelmezhető folyamat, hiszen a lelki rezdülések tesi lenyomatokat hagynak maguk után.
A különféle műfajokban kifejezett önazonosság megtalálása szerves része a művészetnek, ami egyéni és kollektív szinten is katartikus erejű felismeréseket hozhat, hogy felszabadítsanak, a művészi önreprezentáció által könnyítsék a lelki terheket, különösen a többségi társadalomtól elkülönülő közösségek számára.
Horváth Anita – a MOME fotográfia mester szakán végzett alkotó – intermediális módon, sokféle hordozón keresztül tárja fel önmagát. Reflektál nőiségére, kettős identitására, személyesen megélt hitére és a mindezekből fakadó kisebbrendűségi érzésére. A művész a kiállított műtárgyakon keresztül lemezteleníti önmagát, kitárulkozik, felfedi testét és lelkét, legbensőbb érzéseit, vágyait, megélt tapasztalásait, hogy az ebből fakadó traumatikus élményeire gyógyírt találjon.
Te nem vagy olyan című műegyüttes-sorozatában saját benyomásaiból és kollektív tapasztalásokból merít. Szöveges munkájában a számára – és a teljes emberiség számára is – leginkább ismerős, ugyanakkor arcpirító és előítéletekben bővelkedő, bántó mondattöredékeket olvashatunk. Mindennek levetkőzéséhez, és önmagától való eltávolításához a sorozat másik munkájában, fotográfiájában saját testét mutatja meg; félmeztelenül, háttal állva, kezében tartva, mégis részben szélnek eresztve egy jellegzetes roma motívumokat felmutató, színes kendőt. A textília megtartásának, ugyanakkor elengedésének gesztusa magában hordozza az identitás fontosságát, a gyökerek szerepét, miközben a hozzá kapcsolódó előítéleteken való túllépés lehetőségét is hangsúlyozza.
Az „Oltsuk ki a lángját a gyűlöletnek” felszólítása idézet Bari Károly (1952) Kossuth-díjas, roma származású költő, műfordító, grafikus és folklórkutató verséből. A kiállítás egyfajta versparafrázisként is felfogható, hiszen Horváth Anita Átmenet című munkájában saját testéről vett gipszdarabokból készült lenyomatokat használ, melyekre Bari verseiből választott idézeteket, egyéb sorok mellett a már említettet is. Saját testének legérzékenyebb részeiről vett mintákat, amivel a test sérülékenységéről, sebezhetőségéről is vall.
A női test – erotikus és érzékeny tájainak bemutatásán túllépve – a bántalmazás és a kiszolgáltatottság hordozójává is válik. A versrészletekkel gazdagított, lefotózott gipsznyomatokat, illetve az akvarellel festett testrajzokat a falon kereszt alakban, illetve emberi formákra emlékeztető módon installálta, utalva ezzel a hit fontosságára, és a prehisztorikus korok személyábrázolásaira is.
Bőrszínkeresés című fotósorozata rendkívül személyes és intim, benne saját mikro-családtörténetét mutatja be, mellyel egyszerre társadalmi kontextusban is elhelyezi sorsát. Identitásának megtalálásához láttatja saját és szülei arcát, ezáltal pedig felfedi önmagát. A fotókon roma édesapja és magyar édesanyja között, lehunyt szemmel látjuk Anitát. Az egyetlen képfoltként feltűnő sorozat hatvan munkája ugyanazt a fényképet láttatja, valamennyit más tónusértékkel, színprofillal alakítva, amely nem csupán az alkotó technikai tudásának kiválóságát mutatja, hanem utal a bőrszín szerepére, a hozzá tapadó beidegződésekre és az amiatti kirekesztettségre.
Az érzékeny, allegorikus képsorozat felidézi Oliviero Toscani híres fotográfiáinak képi világát és szemléletét, mellyel minden esetben az egyenlőséget hirdette és elfogadásra ösztönzött. Horváth Anita munkájával sugallja, hogy szüleitől örökölt kettős identitása benne egységgé, harmóniává ér össze. Ezzel kifejezi azon idealisztikus álmát, amelyben ennek jelentősége eltűnik és csupán a belső értékek számítanak. Ugyanerre sarkall a tárlatnak helyet adó Bura Galéria törekvése is, ahol az egykor élt roma származású prímás, Bura Károly (1881–1934) lakóhelyén négy évvel ezelőtt kiállítóteret alakítottak ki. A Galéria vezetője, Oláh Norbert festőművész mindig nagy odafigyeléssel szervezi a progresszív, konceptuális tárlatokat, melyeknek – önkormányzati galériáktól nem megszokottan – költségeit. többek között új művek létrehozását, szállítását, kivitelezését, a terek ideálissá alakítását is nagymértékben átvállalják.
A tárlat címe, Igyekszik az ember lánya ismert szólásra utal, s kimondója részéről benne rejlik egyfajta szomorúság is. Mintha egy roma női művésznek jobban kellene igyekeznie, hogy bizonyítsa tehetségét, egyéniségét, illetve akár puszta létét is. Visszautal ezzel a leginkább fájó sztereotip sortöredékre, ami a Te nem vagy olyan című alkotás címéből is kiolvasható; Te nem vagy, aminek ellenében, pozitív megerősítésként, erős kiállásként olvashatjuk Bari Károly másik versidézetét Horváth Anita gipszlenyomatán: „Itt élek én.”
Fotókat Darab Zsuzsa készítette.
Az Igyekszik az ember lánya című kiállítás november 30-ig látogatható a Bura Galériában (1085 Budapest, Kőfaragó u. 5.).
