A test máig az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó témája a művészetnek. Ennek oka, hogy külsőnk – mint a tekintet tárgya – nem képes kiszabadulni a többnézetűség terhe alól. Egyszerre van górcső alá véve a férfi és női tekintet, saját szemünk és a közösségileg elfogadott szépségideál által, amelyek szinte a boncmester kíméletlenségével és aprólékosságával vizsgálják domborulatait és mélységeit, szépségét és torzságát, fiatalságát vagy épp öregedését.
Különösen a női testek vannak folyamatos vizsgálatnak kitéve. Szerencsétlenségünkre a nyugati kultúra női testideáljáról manapság már bármelyikünk belátható, ám cseppet sem egészséges képet kaphat egy pár kattintással, aki rendelkezik egy okostelefonnal, mobilinternettel és közösségi médiafiókkal. De nem is kell a világhálóra vetemednünk – az igényes divatmagazinoktól egészen a bulvár szennylapokig a nyomtatott sajtó is tálcán kínálja a nőknek a krónikus testképzavart.
A jelenségre még inkább ráerősít, hogy az Interneten szabadon rendelkezhetünk profiljainkkal, ahol úgy mutathatjuk meg magunkat közönségünknek, ahogyan akarjuk. Jöhetnek a vékonyító filterek, a képek és videók felismerhetetlenségig történő manipulálása, melynek eredménye karakter nélküli, tömeggyártott, mindenfajta társadalmi elvárást magán viselő pszeudotest, amely csak és kizárólag mások tekintete által létezik. Természetesen az algoritmus rá is erősít erre: minél több lájkot kap a kép, annál több embernek lesz látható, minél kevesebbet, annál kevésbé létezik.
Markó Luca és Martin Wanda lehengerlő fotómunkái visszaveszik a tekintet birtoklását a saját testük felett és képesek a lélek gyöngeségeit és erősségeit, kétségeit és bizonytalanságait a test felszínére csatornázni, miközben kísérletet tesznek arra, ami a modern társadalomban szinte lehetetlen – látszani és létezni mások tekintete nélkül. A két női sors, két különböző életszakaszt idéz meg: Martin Wanda kollázsai a szerelem kutatásának fájdalmas és kiábrándító, csalódásokkal terhes szakaszát mutatja be, Markó Luca alkotásai pedig az anyává válás friss tapasztalatait közvetítik.
A kiállítás egyik különlegessége a kurátori megoldásban rejlik. Ahelyett, hogy a két művész alkotásait egymás mellett, összemosva, váltakozva tekinthetnénk meg, ehelyett Wanda és Luca képeit élesen elkülönítve, két külön teremben láthatjuk, akárcsak két napló eltérő bejegyzéseit. Ez az elrendezés erősít minket abban, hogy érzékeljük, a művészek különböző periódusban vizsgálják a saját testüket és helyzetüket a világban, művészetükön keresztül újraalkotva és újrafogalmazva köztük és környezetük közötti viszonyrendszert.
Martin Wanda Az ártatlanság és tapasztalás dalai című, önarcképekből álló kollázssorozata a modern ismerkedés kudarcát és kétségeit sajátos módon igyekszik feldolgozni. A művész exbarátok, szeretők, Tinder-hódolók bókoló, visszautasító, olykor durva és ízléstelen üzeneteinek melegágyában a klasszikus világirodalom ikonikus szereplőinek, néhol Opheliának vagy Lady Shalottnak bőrébe bújva reflektál saját szerelmi viszonyainak tragédiájára. A kollázsokon továbbá romantikus irodalmi művek, például az Üvöltő szelek, az Anyegin és a Vörös és fekete kiragadott részletei láthatók, melyek a beteljesületlen szerelmek romantizálásában játszanak szerepet.
Markó Luca Hosszú napok, rövid hetek fotósorozata az anyaság korai szakaszának szemléletváltását helyezi középpontba. Az újdonsült anya szemén keresztül láthatjuk a lakás fogságában töltött mindennapokat, ami felerősíti az eddig láthatatlan gesztusok és mozdulatok, apró tárgyak és szokások szépségét. Az idilli pillanatok felett mégis mindig ott lebeg a levegőben a gondoskodásból és szülővé válásból fakadó elvárások súlya, valamint a test változásaihoz való folytonos alkalmazkodás és adaptálódás kényszere.
A két művész két különböző módon hódítja vissza a tekintetet: a Wanda képei körül olvasható üzenetek mind a férfitekintet verbális megnyilvánulásai. Nekik a híres nőalakok attribútumaiból kölcsönzött elemek tartanak ellen, amelyek nevetségessé teszik a férfiak mellébeszéléssel és magyarázkodással fűszerezett üres szavait. Önvizsgálatra késztetnek a képek, felvetve a kérdést, hogy tulajdonképpen kinek is akarunk megfelelni – és milyen áron. Luca alkotásai csöndesek, mellőzik a mások által megfogalmazott véleményeket. Az új időszak új testtapasztalatokat teremt számára, amelynek megélése csak rá és mikrokozmoszára tartozik.
Fotók: Markó Luca - Hosszú napok, rövid hetek fotósorozatból, Martin Wanda - Az ártatlanság és tapasztalás dalai kollázssorozatból, a művészek engedélyével.
A Két napló: Markó Luca – Hosszú napok, rövid hetek; Martin Wanda – Az ártatlanság és tapasztalás dalai című kiállítás a Janus Pannonius Múzeum Látogatóközpontban (7621 Pécs, Széchenyi tér 12.) június 10-ig tekinthető meg a 10. Pécsi Fotóbiennálé szervezésében.
