Az építési láz minden korábbi nagy amerikai beruházási rohamot, vasút- és autópályaépítést, villamosítást, Apollo-programot kenterben ver. E páratlan gazdasági erőkifejtéssel az USA megőrizheti elsőségét a számítástechnikában, élen maradhat a mesterséges intelligencia infrastruktúrájában. Kína nem érheti utol.
Információtárolást és -feldolgozást biztosítanak az adatközpontok a globális pénzügyi rendszer, a felhőszolgáltatások, a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia számára. Közülük a legnagyobbak több száz megawattnyi villamosenergiát és temérdek hűtővizet igényelnek, s roppant zajosak. 2030-ra várhatólag a világ villamosenergia-fogyasztásának három százalékát fogják lekötni. Ez persze nem tűnik különösen drámainak, de amikor adott térségen vagy országon belül az össz-villamosenergia harminc, az USA-ban várhatóan tizenkét százalékára tartanak igényt, akkor némelyek megijednek.
A mesterséges intelligenciával, a klímaválsággal kapcsolatos – gyakran jogos – félelmek némi neomarxista borúval elegyítve már-már luddita (gépromboló) indulatok szítottak az USA-ban az építési láz ellen. Tizenegy állam korlátozta is építésüket. A haladár Bernie Sanders és Alexandria Ocasio-Cortez országos moratóriumot követel, amíg a Kongresszus megnyugtatóan nem szabályozza az adatközpontok közbiztonsági, munkajogi és környezetvédelmi vonatkozásait.
Miközben szentül megesküsznek a zöldenergia-használatra, a techcégek mindezt merő kerékkötésnek mondják, mely a Kínával szembeni lemaradást eredményezi. Többek szerint azonban elmulasztották az építési láz előnyeit közérthetően elmagyarázni, a fenntarthatóságról valóban gondoskodni. Az EU szigorú szabályozása ezt megteszi, de ezzel sokak szerint lemarad az MI-versenyben, töredéknyit fektet is be e téren. Ugyanakkor a fenntarthatóság biztosítása versenyelőnyt is jelenthet. Érdekes összecsapások várhatók tehát. Egy biztos, aki guglizik vagy MI-vel cseveg, többletenergiát igényel.
Nyitókép: Tiltakozás adatközpontok ellen (fotó: Catboy69, CC BY 4.0 / Wikimédia)
