A születés előtti utolsó két hónap érzékletes, döbbenetes képiséggel megírt versei, a kilenc hónapot felölelő ciklusból.

Még „óvodába is csak protekcióval vették fel”, nem hisz a csaló, a rossz, a hamis, a hazug költőkben akkor sem, ha jó verseket írnak. A hetvenöt éves Döbrentei Kornéllal beszélgettünk.

Az író túlélte a támadást, lélegeztetőgépen van. Sebesülései következtében egyik szemére megvakulhat, egyik karja megbénulhat, veséje veszélyben.

Lukács Sándor költői útja-időzése nem egyes verseken, sorokon, nem szavakon múlik. Fontosabb ezeknél költészete, az, ahogyan lényével a világ egészéhez kapcsolódik. Erről árulkodik új, Kikötő című verseskötete.

Rövidlátó szememben az öregedés egyik legcsalhatatlanabb jele az a tipikus fejmozdulat volt, amikor a(z) – többnyire férfi- – ember kézbe veszi az apró betűs szöveget is tartalmazó dobozt, újságot, feliratot, használati utasítást, receptet, aztán hunyorít meg összpontosít.

„hallgatásokból szövi az
idő a nyári levendularétet
egy kislány fején virágkoronának”

Kovács István könyve izgalmas látlelet egy korról, amikor a felnőttek még a régi világban szocializálódtak, s kénytelen-kelletlen elfogadták, eltűrték az újat, ámde nem szerették.

Hatalmas felkészültség és mindenre kiterjedő átfogó szándék, olvasmányos és összeszedett hangvétel: újra kiadásra került Várkonyi Nándor ismert könyve, Az újabb magyar irodalom 1880–1940.

Mielőtt a tengerhez vagy a Balatonhoz indulnánk, vagy miután onnan visszajöttünk, ne legyünk restek: elő a programfüzeteket, nyissuk meg kedvenc portáljaink ajánlóit, kortársaim, és kerekedjünk fel, hiszen itt a nyár!

Egy év leforgása alatt a harmadik könyvét lapozgathatjuk a kilencvenegy évesen is kivételesen termékeny jezsuita szerzőnek, Szabó Ferencnek. Legutóbbi kötete, a Két kiáltás között verseinek eddig legteljesebb gyűjteménye mintegy ötszáz oldalon.

A Magyar Művészeti Akadémia Titkársága Andrássy úti irodaépülete előtt 2022. július 25-től tekinthető meg a Tamási Áron életét bemutató szabadtéri kiállítás, amelyet a Kossuth-díjas, erdélyi író születésének 125. évfordulója alkalmából rendeznek.

A diktatúra világának propaganda-baromságai hű előképei voltak az immár szabadság szülte, harsogó zenével, tébolyult rikoltozásokkal, fényeffektusokkal és tűzijátékkal dúsított celebvilág baromságainak.

Cserép Lászlóval, a balatonfüredi irodalmi szalon vezetőjével, a Salvatore Quasimodo Költőverseny alapítójával beszélgettünk a város Szőcs Gézához fűződő kapcsolatáról, programokról, terveikről.

Ön tudta, mi a félelem, ezért lehetett bátor is. Az életben és főként az írásban. Nemcsak vallotta, de példájával bizonyította: nem igazi író az, aki nem ijed meg olykor attól, amit ír. Ön is gyakran megijedt – és írt tovább.

Ronald Stuart Thomas költő és pap olyan walesi közösség megteremtésén fáradozott, amely összhangban van önmagával és a természettel. Mert hallani vélte a jólét fényében az éhező szív, a nyughatatlan szellem morajlását.

Elképesztő magyar innovációs ötlet: ötvenezer éves grönlandi biojég menthetné meg a Balaton hőségben fuldokló halait.

Sárkányokat ereget a még-gyermek-nyár: kimerevedett sirályok fekszenek a szélre, lebegnek mozdulatlanul, egy helyben halmazállapotok között – fölöttük felhők a szürke összes árnyalatában, alattuk a folyó, a maga egyszínűségében.

Nyarat tetoválok anyámra, érett búza aranyát fonom hajába. Ha leszáll az est, elrejtem kötényem ráncai közé, betakargatom imádsággal, reggelre felírom mindenhová a nevét, csupa nagybetűvel.

Idén ötéves a Poétikon című rádióműsor a Karc FM-en, amelyben Viola Szandra költő több mint kétszázhatvan alkotót szólaltatott meg idáig.

Elaludtam, és soha többé nem ébredtem fel. Gőzöm sincs, meddig fog tartani ez a negyven nap, de remélem, örökké. Ennyit kell még itt töltenem, ebben a különleges állapotban. Még sosem voltam ilyen szabad.

Ezer esztendő és egy emberöltő emlékei az elfeledett városban, ami képes megmutatni a választ a lét nagy kérdéseire a benne honosaknak: Esztergom, az örök otthon.

– Miért vagy ilyen hallgatag? Bánt valami?
– Nem bánt semmi. Nem vagyok hallgatag.
– Miért nem akarsz velem beszélgetni?
A férfi oldalt fordult, és napszemüvege fölött pillantott a feleségére.
– Nem azt csinálom éppen? Beszélgetek veled.

Az ezerízű, ezerfajta, ezerjó régi szőlővilág elpusztult és jött helyette az eleinte furcsa, idegen ízű, néha földes ízű, néha pézsmaaromás, de mégis valamiképpen csábító labruska íz, például az Otelló és Izabella szőlőben.