Jókai Annáról és regényéről Bakonyi István (József Attila-díjas irodalomtörténész), Erős Kinga (József Attila-díjas irodalomtörténész), Katona Zsuzsa (a hangoskönyv szerkesztője és rendezője), valamint Mezey Katalin (Kossuth-díjas költő, író) beszélgettek.
Balról jobbra: Bakonyi István, Erős Kinga, Mezey Katalin és Katona Zsuzsa (fotó: Rónai Balázs Zoltán)
Első élményem erről a regényről egy nagynénémtől származik, kisgyermekkoromból. Napokig vigyázott rám, míg beteg voltam. Egy esős őszi délutánon elkezdte felolvasni nekem Jókai Anna könyvét. A különös hangulatú írás így személyes emlék is számomra, és ezzel, tekintettel a mű közönségsikerére, bizonyára nem vagyok egyedül.
Pontos korrajza a naplóregény az akkori erdélyi magyarság életének. Egy nagymama napi dolgain keresztül betekintést nyerünk az ottani valóságba. A bejegyzések hasábjain realizmus, érzelmes és indulatos személyiségjegyek elevenítik meg a főhőst és a körülmények nehézségeit. Jókai Anna könyve mindmáig az első és egyetlen regény, melyet anyaországbéli író alkotott a romániai magyarság nehéz sorskérdéseiről. Bátorság vezérelte. Valóban bátor küldetés volt. Türelmetlen várakozás lett rajtam úrrá, amikor tudomásomra jutott, hogy hangoskönyv készül belőle.
Az izgalmas hangulatú hangoskönyv-bemutatón Bakonyi István beszélt az írónő munkásságáról és a kötet irodalomtörténeti jelentőségéről. Mezey Katalin személyesen ismerte Jókai Annát, így közvetlenebb hangulatú anekdotákat is mesélt az íróról, erdélyi körútjáról és ottani tapasztalatairól. Erős Kinga az érintett problémák aktualitására hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta a regény születésének körülményeit, veszélyeit. Az akkori Romániában különös elszántság és bátorság kellett a történet megírásához.
Mezey Katalinnak (jobbról) Jókai Annához fűződő személyes élményei is színesítették a beszélgetést (fotó: Rónai Balázs Zoltán)
Katona Zsuzsa a hangoskönyv születéséről beszélt: a rendezési elvekről, a szerkesztői feladatokról és a színész kiválasztásáról is. A naplószerű írásmód felolvasása igen nagy kreativitást igényelt a művésztől. A főhős Kútvölgyi Erzsébet hangján szólal meg, aki maga is nagymama, így, mint mondta, könnyen tudott azonosulni Sudár Anna személyével.
Természetesen belehallgattunk a műbe, mely az „olvasó” belső hangjával összeolvadva, szinte a tapasztalás élményét nyújtja. Az előadásmód olyan valósághű, mintha valóban maga a szereplő mesélne nekünk.
