Azt hiszem, a címnél nem lehet érdekesebben összefoglalni: Majoros Sándor gyűjteményes kötetében a szövegek fele eddig még egyetlen korábbi kötetben sem jelent meg, másik részük pedig az életmű legjavaképpen, egyfajta best of válogatásnak is tűnhet.

Ami kék lesz – az pontosan mi is? Megtudta, aki ott volt a The Workshopban Székelyhidi Zsolt beszélgetéssel és performansszal összekötött könyvbemutatóján, és megtudhatja, aki elolvassa ezt az írást az eseményről.

Régi témája Léka Gézának Utassy, évek óta olvashatjuk a folyóiratokban a Dzsó-verseket, amelyeket rendre költeménnyé izzít, minden darabban tud valami újat mondani, nemcsak tényszerűen a valódit, de az igazat is.

Az ősi formát érdekesen vegyíti lírai és modern hangvétellel legújabb kötetében Acsai Roland.

Közhely, hogy valakinek kiforrott a stílusa, hogy igazán beérett, mint valami alma, amit meg lehet enni, de Bene regénye mégiscsak olyan, mint egy szonettkoszorú, melyben a szerző minden versszakban meglepő újdonsággal szolgál.

Ő a feltámadás és az élet (János 11,25), és mi meg sose halunk meg, vagy sose végleg. Akkor hát igencsak nagyon-nagyon örüljünk ennek a szépséges mindennek!

„...csak vagyok színed előtt
járkálok le-föl üres templomodban
mint üres szívemben néha az üres szavak
terveid találgatom...”

Az egykor a város határában futó vasúti töltés két oldalán elterülő vízivilágban, a közeli Sashegynél kezdődő budai erdőségekben töltötte gyermekkora legszebb szabad óráit a világcsavargó jezsuita költő. Mára a tájat teljesen átformálta a homo technologicus.

Ma pontosan ezer napja, hogy meg kellett volna halnom. Anyám szerint minden boldogtalan nap megrövidíti az ember életét. Ma húztam be az ezredik vonalat a naptáramban. Ennyi ideje vagyok ezen a helyen, s azóta, hogy betettem ide a lábam, egyetlen boldog pillanatom sem volt.

Dzsó! – azaz Utassy József. Bensőséges versek a mesterről és barátról: Léka Géza költővel, íróval a szerkesztő költőtárs beszélgetett új verseskötetének megjelenése alkalmából.

„...elmondtam volna neked,
hogy a házak a lakókhoz idomulnak.
Hogy hajnalban láttam egy nőt,
hálóingben rohant az utcán
a horizont felé.”

Bozók Ferenc piarista atyát és verseit majdnem harminc éve ismerem. Végigolvastam a megmosolyogtató zsengéktől az érett költőt mutató újabb alkotásokig. Domoszlóról indult, tanár lett, s szerzetesként számos piarista rendházban megfordult. Jelenleg Budapesten él.

Az idén huszonhatodik alkalommal nyújtották át a magyar alapítású, mind az öt kontinensre eljutott nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot. Az elismerést eddig negyvenkilenc irodalmár vette át.

Mindenki elmegy – és mindenki ittmarad, aki valaha velünk volt. Hűségesen, az utolsó marék porig. Nem is történet ez, és mintha egy hatalmas, ezerszálú nagyregény szilánkja lenne, mégis önálló univerzum.

Megjelent a Bethlen-sorozat hatodik darabja – mely a Historia eredeti felosztása szerinti XI. és XII. könyvet tartalmazza – az 1601–1603 között zajló folyamatokba enged bepillantást.

Hív Horváth Szilárd kedves asszisztense, hogy menjek el az esti beszélgetőműsorba a Költészet Napja alkalmából. Vívódás után elhárítom a szereplést. Csaknem három hete, hogy lecsapott rám a kínai vírus lanyhultnak mondott utóhada, az omikron, de még mindig rám támadnak váratlan köhögőrohamok, és hamar fáradok.

Túl sok a kisiklott élet, ehhez képest túl kevés a sírás Lőrincz P. Gabriella új könyvében. A Könnytelen madonnák százharminc oldalnyi szenvedéstörténet. Mégis, miképp a cím is utal rá, nőalakjai egytől-egyig könnytelenek.

Az idén harmincéves balatonfüredi megmérettetésre versek mellett dallal is lehet jelentkezni, a díjnyertes alkotásokat ez év szeptemberében, irodalmi fesztivál keretében mutatják majd be Balatonfüreden.

Költő, műfordító, történész, polonista: a Kilencekről, történelemszemléletről, költői létállapotról beszélgettünk Kovács Istvánnal.

Megelégszünk a csapból folyó egyendalokkal. A rossz minőségű hangszórókból ömlő, mások által előírt kockamuzsikával. Lejövünk a művészetről. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Gazdátlan bánatom elszabadult a bolt előtt, ahol kikötöttem; mire visszatértem a vásárlásból, úgy éreztem, minden bajom oda már. Féktelen öröm öntött el. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

A közismerten reneszánsz egyéniség, Bánffy Miklós életművéből Szász László könyve a legértékesebbnek, legmaradandóbbnak mondott szeletet, az íróit vizsgálja.

De hát itt mi a fenét érdemes konzerválni?, kérdezte egyszer Bánffy Miklós fiatal írótársától. Az anekdotagyűjtő itt közölt adalékait mindenképpen.