A doktor szerint most a pihenésre kell koncentrálni, mert az új szerveknek össze kell szokni az egész testtel, a vérkeringéssel, meg minden, és ez sok időt vehet igénybe. Az öreganyám persze teljesen ki van akadva, hogy miért kellett ezt a műtétet megcsináltatni, ennyi pénzért rendes házat vehettem volna magamnak. Miért nem volt jó nekem úgy, ahogy voltam? Miért kellett magam átalakíttatni? Na, most neki magyarázzam, hogy nem éreztem jól magam a bőrömben?

Hogy nem voltam önazonos?

De folyton csak azzal jön, hogy régen ilyen nem volt, mert akkor mindenki csak az maradt, ami. Hogy akkoriban, az „ő idejében”, csak lényegtelen változtatások voltak. És azért, mert valamit lehet, még nem biztos, hogy kell. Úgy csinál, mintha én lennék az első. De nem én vagyok! Könyörgöm, évente húsz ilyen műtétet végeznek csak ezen a klinikán! Persze, még hónapokig tart a rehabilitáció, és az sem lesz egyszerű, míg megtanulom az új szervet használni. Erre van a fizikoterápia meg a gyógytorna. De ezt sem érti! Azzal jön, honnan tudná a csinos nővérke megtanítani nekem a használatot, mikor neki nincs is ilyenje. Magyarázhatom, hogy nem ezen múlik! Mindegy, a járványutániak már csak ilyenek. Hülyék.

Szeretem az öreganyám, meg minden, de képtelen felfogni, hogy minden reggel úgy ébredtem, hogy hiányzik valami. Hogy nem passzol hozzám a testem. Repülni akartam, szárnyalni! Érted? Éreztem, éreztem, hogy több vagyok!

Várj, tartsd egy kicsit, mindjárt! Na, bocs, itt vagyok.

Csak most annyira elkezdett viszketni, és a végét nehezen érem el. Különben nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz. Persze örülök neki, előre mondták, hogy ilyesmiben nem lehet válogatni. De tudod, mi lepett meg a legjobban? A színe! Persze, erről is szóltak előre, hogy bármilyen színű lehet, és alá is írtam a nyilatkozatot… De tudod milyen? Nem. Nem, nem! Tiszta fekete! Tényleg, néha én is aggódom, hogy tudom-e majd rendesen használni. Bár ha nem működik tökéletesen, csak van, már boldog vagyok.

Ezt nem érti az öreganyám! Hogy már attól önmagam lettem, hogy rám varrták, hogy a részem lett! Így végre minden a helyére került! A helyemre, vagyis rám!

Mindennap van gyógytorna. Ja nem, szerdánként nincs, de cserébe csütörtökön kétszer van: reggel és késő délután. Nem, nem megterhelő. Gondolj bele, mire kiengednek, már rendesen kell tudni használni.

Miért gondolod, hogy szégyenlenem kéne? Csak mert fekete? Másnak is varrtak már fel ilyet, biztos te is láttál már. Jó, jó, nem olyan gyakori, de akkor mi van? Nekem tetszik!

Persze az öreganyám ezen is ki volt akadva, meg jött nekem a Bibliával, hogy abban nincs ilyen. Mondjuk a Bibliában villamos sincs, meg Mars-járó se. Persze angyalok vannak, abba nem lehet belekötni, csakhogy azoknak nem fekete a szárnyuk, hanem fehér. Hát az én szárnyam fekete lett! És ezt az öreganyámnak is el kell fogadni! Az orvosok szerint igenis jól sikerült a műtét, és a szárnyam fesztávolsága később elérheti a három métert is. Persze, nőni is fog! Éppen ezt magyarázom! Velem együtt fog nőni. És hidd el, rövidesen megtanulom majd használni is! És habár a fizikoterápiás nővérkének egyáltalán nincsen szárnya, elhiheted, már sokakat megtanított repülni.

Ja, hát most még egy kicsit útban vannak néha. Ahogy megyek a folyosón, beakadnak a tollaim ide-oda. Tegnap például felborítottam egy infúziós állványt. Na, mindegy! Majd megszokom. Ezt is meg kell szokni.

És bármennyit is morog az öreganyám, azért ő volt az első, aki bejött meglátogatni. Nem tud rendesen haragudni, csak kárál folyton. Röhögtem nagyon, mert tudod mit mondott nekem, amikor kitártam a szárnyaimat?

Kisangyalom!