Ha egyre ritkábban is, de még mindig felbukkanhatnak ócskapiacokon vagy aukciókon olyan tárgyak, amelyek valamilyen módon Petőfi Sándorhoz kötődnek, illetve ott lapulhatnak a ponyvákon róla készült korabeli műalkotások is. És persze megannyi különlegesség a jelvényektől kezdve a képeslapokon át a pásztorfaragásig – mára mindegyik igazi kincsnek számít. Érthető az a szenvedély, amely egy gyűjtőt jellemez, az első szerzemény után többé nincs megállás. Ilyen ember
a fülöpszállási származású Székely Gábor, aki gyerekkora óta érdeklődik a helytörténet és a néprajz iránt, kiskunságiként pedig a tájhoz ezer szállal kötődő költőnk emlékét is méltóképpen őrzi
országos jelentőségű kultuszgyűjteménye révén.
Élete első kiállítását faluja tárgyi emlékeiből tizenkét évesen iskolájában rendezte. Negyedszázaddal később „igazi” múzeumot nyitott nagyszülei házában, majd azt kinőve a település központjában talált neki nagyobb helyet. Amikor pedig az ezredforduló után áttelepült Kunszentmiklósra, vitte magával a gyűjteményét is. Az otthona felső szintjén elhelyezett, különféle témaköröket, köztük a régészetet, egyháztörténetet, eszperantó könyvtárt, magánlevéltárt, papírrégiségeket, helyi hírességeket felölelő kollekciója több mint hatezer darabból áll, s jelentős részben a világhírű poétához kapcsolódik. A magánmúzeum neve: Felső-Kiskunsági Emlékek Háza és Petőfi Sándor Kultuszgyűjtemény.
Székely Gábor (Borzák Tibor fotói)
Lehetetlen vállalkozás lenne minden értékes tárgyat vagy dokumentumot egyenként bemutatni – de mindet megnézhetik az előzetes időpont-egyeztetés alapján idelátogatók –, ezért Petőfi születésének bicentenáriuma lévén a költő emlékezetére összpontosítunk. Székely Gábor büszkén mutatja azt a pohárszéket, amely egykor Nagy Pál dunavecsei gazda házában állott.
Az ő lányába, Nagy Zsuzsikába volt szerelmes a huszonéves Petőfi, tizenegy versét ihlette,
s mivel két hónapig náluk lakott, láthatta a különleges bútordarabot.
Sajnos a dunavecsei emlékház alapítója, Vasberényi Géza helytörténész halála után felszámolták az ottani gyűjteményt, így a relikviák is ebek harmincadjára kerültek, kocsiszámra hordták a régiségeket az ócskapiacra. Szerencsére az Ecserin minden kereskedő ismerte Székelyt, akit egy hajnali órán azzal riasztottak telefonon: „Telítve a piac Petőfivel!” A gyűjtő azonnal odasietett és egész délelőtt alkudozott a tárgyakra, melyek közül többet első látásra be tudott azonosítani, hogy azok a dunavecsei kollekcióból származnak. A festmények, szobrok, könyvek mellett a már említett pohárszéket is megvette, ez utóbbit ötszázezer forintért, amit azóta ennek többszöröséért kérnek tőle. Persze nála semmi nem eladó.
Milyen volt Petőfi?
A kunszentmiklósi magángyűjteményben igencsak gazdag a költőről szóló szakirodalom, a vitrinekben leginkább róla írott könyvek, tanulmányok, nyomtatványok, újságcikkek, illetve
műveinek magyar és idegen nyelvű kiadásai sorakoznak, vannak köztük olyanok is, melyek még Petőfi életében láttak napvilágot.
A személye köré fonódó kultusz az 1867-es kiegyezés utáni időkben csúcsosodott ki, majd a későbbiekben a különböző politikai kurzusoknak megfelelően formálódott.
Értékesek az 1800-as évekből származó nyomatok, például az 1873-ban, a költő ötvenedik születésnapja alkalmából kiadott kompozíció, amelyből aligha van több az országban. Vendéglátónk féltve őrzi azt a Bibliát, amely feltehetően Petrovicséké volt, egy másik könyvben pedig Petőfi Sándor aláírása és az 1847-es évszám szerepel. Birtokában van Petőfi Zoltánka levele, amelyet rozsnyói gyógykezelésekor küldött Toldy József gyámszéki ügyvédnek, valamint a költő legjobb kunszentmiklósi barátja, Bankós Károly jurátus kardja.
Festmény és szobor Petőfiről
A képzőművészeti alkotások sorából elsőként kell említeni Orlai Petrich Soma Petőfi-portréját, illetve Madarász Viktor Petőfi halála című festményének utolsó vázlatát. A másolatok legismertebbje Munkácsy Mihály Petőfi búcsúja a szülői háztól című alkotása nyomán készült, szerzője ismeretlen. A gyűjteményben láthatók többek között Lotz Károly, Révész Imre, Konecsni György, Reich Károly művei, Izsó Miklós, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Kutas László szobrai, Ferenczi Béni, Vigh Tamás, Istók János plakettjei, valamint Kós Károly fafaragása. Mindezeken kívül porcelánok, hímzett párnahuzatok, feliratos falvédők, szabadságharcos ólomkatona-figurák, János vitéz-társasjátékok is színesítik azt a képet, amit Petőfiről „festett” az emlékezet. Tekintélyt parancsoló a mérete annak a legalább százötven esztendős erdélyi majolika kancsónak, amelyen a költő alakja tűnik fel egyenruhában, mellén kitüntetéssel megjelenítve.
János vitéz társasjáték
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója ráirányíthatja a figyelmet a kunszentmiklósi magángyűjtemény egyedülálló darabjaira is, a Bem–Petőfi-körképet ismertető bőrkötéses kiadványra, illetve a körkép budapesti kiállításának vendégkönyvére. A körkép alkotói, Jan Styka mellett többek között Vágó Pál és Spányi Béla a szabadságharc egyik fontos mozzanatát, az 1849. március 11-i
nagyszebeni csatajelenetet festették meg a tizenöt méter magas és százhúsz méter hosszú vásznon,
hogy ezzel emlékezzenek majd a szabadságharc ötvenedik évfordulójára. Az ötlet a millenniumi ünnepségek idejéből származik, maga a munka pedig 1897 tavaszán vette kezdetét Lembergben, Styka műtermében.
Petőfi fehér lovon a Bem–Petőfi-körképen (Wikipedia)
A monumentális alkotást 1898. március 10-én tárták közszemlére Budapesten, a Városliget közelében felállított rotundában. A kiállítást másfél év múlva, 1899 őszén bezárták, a csarnokot lebontották, a körképet pedig feldarabolták és értékesítették. Az egyik legismertebb részleten
Petőfi fehér lovon vonul, holott nemhogy fehér lova lett volna, hanem tudvalevően részt sem vett a harci eseményekben,
viszont egy ilyen ábrázolás tökéletesen illeszkedett az elvárt mítoszteremtésbe, hogy a költő szabadságharcos hőssé váljék.
A Bem-Petőfi-körkép vendégkönyve
Székely Gábor megmutatja a Bem–Petőfi-körkép vendégkönyvét, melynek lapjain tizenkétezer látogató aláírása, bejegyzése szerepel. Találomra kiemelünk néhányat: gróf Apponyi Albert, báró Eötvös Loránd, özv. gróf. Batthyány Lajosné, Tisza Kálmán, Lechner Ödön, Feszty Árpád, Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Stróbl Alajos, Hermann Ottó, Jókai Mór, Bródy Sándor, Fedák Sári, Rigó Jancsi, a Petőfi-rokon Salkovics Károly. Csak zárójelben jegyezzük meg: egy ilyen kollekciót az autogramgyűjtők is megirigyelnének!
A körkép vendégkönyvének második fejezetét 1959-ben nyitották meg A dunavecsei Petőfi-ház emlékkönyve címmel, amelyből egyértelműsíthető, hogy Vasberényi Géza helytörténész, az emlékház vezetője juthatott hozzá valamilyen módon.
A páratlan értékű dokumentum a benne lévő pecsét szerint Ernst Lajos Petőfi-gyűjteményéből származik,
Székely Gábor pedig az egyik Vasberényi unokától vásárolta meg.
Porcelán Petőfi
Ki tudja, mennyi érték lappang még, ami szerencsés esetben egyszer majd felbukkan valahol. Sokszor a magángyűjtőkre mosolyog rá a szerencse. Székely Gábor ebből a szempontból nem panaszkodhat, kollekciójának sorsa viszont aggasztja.
Többször felajánlotta már szűkebb pátriájában, hogy anyagából rendezzenek állandó kiállítást,
de nem mutatkozott iránta érdeklődés. Talán majd most! Ugyanis Kunszentmiklós önkormányzata a Petőfi-emlékév apropóján végre elhatározta, hogy egy vadonatúj, kétszáz négyzetméteres, kétszintes épületben helyezi el a helytörténész gyűjteményét. Bíznak abban, hogy elnyerik az ehhez szükséges forrást.
