Visszaköszön az előző válogatás, a Még egyszer Firenzébe szövegeivel megegyező versvilág, de az új metszet sokkal szűkebb az előzőnél, viszont jelentős műfordítások egészítik ki.

Látatlanban aláírom, hogy Gergely Ágnes új verseskötete kiváló munka, jegyeztem meg magamnak a Még egyszer Firenzébe című, 2016–2019 között írt és újraírt verseket tartalmazó könyv megjelenésekor. A Kossuth-díjas lírikus precízen kidolgozott szerkesztési-publikálási eljárása értelmében rövid, mindössze harminchárom alkotást tartalmazó kötete után három évvel, 2022 őszén jelent meg – ugyancsak a Kalligram Kiadó lelkiismeretes gondozásában, elegáns kivitelezésében – a Zsoltár női hangra című, újabb verseket közreadó legfrissebb verseskötet. Talán felesleges megjegyeznem, hogy ezúttal is sejtettem, kevés híján kincset ér – nem csalt a megérzésem.

Az október 5-én kilencvenedik születésnapját ünneplő Gergely Ágnes új kötete mindössze tizennégy verset és nyolc versfordítást tartalmaz (maguk a publikált szövegek is sűrűek és fegyelmezettek); a lírai munkák 2019 augusztusa és 2022. január 28. közötti időpontokra datáltak, vagyis az előző verseskötet utolsó, 2019. március 31-re dátumozott verse (Egy régi templom) után – nagyjából fél év elteltével – visszatalált a kóbor ihlet az idős alkotóhoz. A kötet fizikai mivoltából, vagyis a közreadott versek számából és gondos dátumozásából nyugodtan következtethetünk arra, hogy nem állt be jelentékeny változás Gergely Ágnes munkaprecizitásában, miközben a versszövegek tematikája a régi alapkérdések meglétére, formája pedig többnyire a skót műballadák négysoros versszakaira vagy a szabad verses kötöttségre utal.

Gergely Ágnes kései lírája akár a XIX. századi pályatárs, Arany János Őszikék-ciklusához is hasonlítható, erőssége a vallomásszerű költői megszólalásban mutatkozik meg igazán. Persze verseit továbbra is egyfajta kettősség jellemzi: a közel engedés és eltartás gesztusának alig érzékelhető keveredése, amelynek forrását az érzékeny személyességben, illetve az újholdas tárgyiasságban és szemérmes elhallgatásban biztonságot találó mintában érdemes keresni. Ezt támasztják alá a referenciális olvasatot erősítő útjelzők (konkrét dátumok, ajánlások, tisztelgések) is, amelyek egyfajta komponált versnaplóként olvastatják a kötetbe rendezett munkákat.

A kötet nyitódarabja, A szellemóriás versbeszédje a két/többirányú lehetőségekről fogalmaz meg olyan morális-etikai állításokat, amelyek Gergely Ágnes életművének számos korábbi alkotására jellemzők. „A szépség önhatalmúlag / lesújthat majd, király. / Isten vagy ember az urad, / kegyelmet, azt ne várj” – állítja nem túl derűlátón, bár egyáltalán nem csüggedten a lírai hang, amely a számvetés közepette igyekszik megfontolandó tanácsokkal felruházni az olvasót. Ugyanehhez a gondolatisághoz kapcsolódik a második – a címadó – költemény, a Zsoltár női hangra, amelynek alábbi sora egyfajta iránytűként szolgálhat a kompozíció értelmezésében, miközben visszanyúlik a zsoltárhagyományhoz és saját korábbi zsoltárdalaihoz: „Amikor a hajós / a horgonyt kiveti, / nem tudja, a hajót / milyen sors követi.” Ebből is kitetszik, hogy a Még egyszer Firenzébe és a Zsoltár női hangra versvilága tulajdonképpen azonos, egyfajta töredékes létösszegzés és emlékidézés, amelynek szövetébe finom szálakkal kapcsolódnak az egykori témák – a szerelem, az idő kérlelhetetlen múlása, az árnyak és sziluettek megjelenése, az álombeli látogatások, a bibliai témák – újragondolása is. „A legnehezebb: újra és újra felfedezni azt, amit amúgy is tudunk” – jegyzi meg Elias Canetti 1945-ben írt lábjegyzetei között, és megjegyzése döntő tényező lehet Gergely Ágnes lírai mozgatórugójának megértésében is.

 

A szellemóriás

Michelangelo Dávidja
még pásztor, nem király.
A lehetőség zátonya
szívében nyitva áll.

Hogy dönt, ha emberéletet
kér a puszta vihar?
S jellemében a végletek
sorsa nem jót sugall?

A szépség önhatalmúlag
lesújthat majd, király.
Isten vagy ember az urad,
kegyelmet, azt ne várj.

Ám ki voltál, mezítelen
hős, szellemóriás,
túlemelhet a végzeten
egy néma látomás.

2019. augusztus

 

Az 1960-as évek elején indult pálya alapjáraton is számos költőelődöt idéz meg (Ady Endre, Babits Mihály és Illyés Gyula mellett talán az itt a kötet egyetlen kidolgozatlan-rossz versében feltűnő József Attila hatott a legjobban Gergely Ágnesre, valamint az Újhold-kör poétikai hagyománya), de a Zsoltár női hangra legjelentősebben egy Tóth Árpád irodalmi alakját és Hold-verseit megidéző költeménnyel, egy Kőműves Kelemen-variánssal, illetve egy Búcsú című Apollinaire-vers parafrázisával enged teret az explicit irodalmi kapcsolódások felvázolásának. A modern európai irodalom és a világlíra nagyjai azonban ezúttal nem hommage-versek képében jelennek meg, hanem a kötet második felébe rendezett műfordításokban: az angol Robert Browning és W. H. Auden, a német Christian Friedrich Daniel Schubart , a német-svájci Hermann Hesse, a francia Francis Carco és Tristan Corbière, valamint az orosz Nyikolaj Zabolockij és az irodalmi Nobel-díjas Joszif Brodszkij régi, talán csak a költő lelkiismeretét bántó adósságokként született munkái szerfelett gazdag és sikerült műfordítói pályába engednek betekintést. (Gergely Ágnes alapvetően brit és amerikai irodalmat fordít; a kötet ajánlásában Péter Ágnesnek, Szabó Sárának, Vas Istvánnak és Osztovits Ágnesnek mond köszönetet, amiért „segítettek eligazodni az idegen nyelvek dzsungelében”.)

Igaz, Gergely Ágnes költői módszere nem változott, új kötete pedig nem kínál újfajta beszédmódokat vagy formabontó versvilágot, mégis hasonlóan értékes szelete a lekerekítés fázisában járó életműnek, mint az előző verseskötet vagy akár a kései korszak memoárja (Két szimpla a Kedvesben, 2013), s életrajzi metszeteket tartalmazó prózája (Mozdonygyári éjszakák, 2021). Méghozzá úgy, hogy egyáltalán nem érezzük, hogy a szépkorú lírikus bárhol megrekedt volna. Sőt, éppen fordítva: Gergely Ágnesnek igenis van mit mondania az olvasónak ezzel a karcsú és könnyen fogyaszthatónak tűnő, valójában nehéz és rejtélyes kötettel.

Gergely Ágnes: Zsoltár női hangra. Pesti Kalligram, Budapest, 2022, 61 oldal