Csaló évek
még nyár se volt s elhervadtak a rózsák
már az életem delén megbénultam
mire nem vetemedik a valóság
mint eb a csontot ástam el a múltam
évek ó miféle terhet cipeltek
milyen lapokat osztottatok nekem
engeditek-e hogy néha én nyerjek
vagy megkeserítitek az életem
bárhogy is lesz megemelem a tétet
kockázat nélkül mit sem ér a játék
megnyerem vagy elvesztem az egészet
hogy játszhattam az már maga ajándék
messze az ősz s kókadoznak a rózsák
évek ó évek ti csaló bitangok
egyre növekszik a kártyaadósság
régóta tudom én hogy néha csaltok
silány áruval házaló vigécek
egyszer úgyis leleplezlek titeket
enyém lesz amit rég nekem ígértek
az álmok mert ami nem volt még lehet
nem égett el a remény szalmaszála
könyökölök a pocsétás asztalon
a vesztes játszmák se voltak hiába
magamat lelkesen vigasztalom
Ösvény
mint akinek a bőrét nyúzzák
vonítanak a fák hol van már
a szélcsend békéje madarak lombok
tudnának mesélni róla az évgyűrűk is
csak a felbőszült fűrésznek vallanak
amikor már késő amikor az utolsó perc
is elveszett árnyékod nem válik el a fa
árnyékától nem te vagy az erdő
visszarúg a fű ha fölemeled a lábad
mintha itt se lettél volna
testamentumod az a görbe ösvény
amely sehová se vezet
