„nem égett el a remény szalmaszála
könyökölök a pocsétás asztalon
a vesztes játszmák se voltak hiába
magamat lelkesen vigasztalom”

Szép novella arról, hogyan tűnnek és enyésznek a gyermekkor meghitt, idilli dolgai. És hogyan maradnak meg mégis, ameddig csak mi megvagyunk.

Régi témája Léka Gézának Utassy, évek óta olvashatjuk a folyóiratokban a Dzsó-verseket, amelyeket rendre költeménnyé izzít, minden darabban tud valami újat mondani, nemcsak tényszerűen a valódit, de az igazat is.