mint kiskamasz megrázkódtatás nélkül
vettem tudomásul meghalt nagyapám
mindenki meghal gondoltam egy öregnek tán illő is
nyolcvankét év elég egy életből
mert mire jó az ilyen öregnek
különben is mért élnénk örökké a halál 
az a sötét bevonat amely nélkül semmit 
sem látnánk a tükörben mondja Bellow 
amibe bele kell néznünk még ha fájdalmas is —
az élettelen test nem a nagyapám volt
egy idegen akihez semmi közöm
csak az ne lett volna az a szörnyű 
dübörgés ahogy a kemény
göröngyök zuhogni kezdtek
a koporsóra  mintha nagyapám
dörömbölt volna kétségbeesetten
meggondolta magát