svájcibicska
Az ágy sarkába gyömöszölted az ágyneműt.
A macska már ráfeküdt. Gömbbe gyűrte testét,
hogy bábként vészelje át, amíg a sötétség
ismét világossággá vajúdja magát. Minden áldott nap
az elfuserált teremtés. Amíg elválasztják
magukat a fénytől az esték. Kibányászom a kis takarót.
Nyáron használjuk, vagy tavasztájt, ő a télin szuszog.
Úgy alszom, mint egy svájcibicska. Végig szorosan
magam alá görbítve lábaimat, mint a dugóhúzós rész. Álmában
feldorombol, nyitott szemeiben válik teljessé a holdfogyatkozás.
Amikor eszembe jut, hogy a Solingen márkanév mennyire
hasonlít Salingerre. A földre koppan egy gesztenye.
Egy világon túli térbe szalad, gondolom,
zárva az ablak.
szemgödörnyi tenger
átúszom lassan egy másik világba
mint egy Murakami-regényben
régi énemet tükrözi vissza az ablak
lehetnék saját ősellenségem
vagy az örökké alvó lányalak
sosem gondolt az ébredésre
föld felé ácsolt ég lezárt szemhéja
mögött szemgödörnyi tenger kékje
délre tartó felhők hátán a szétmálló
napsütésben föllobbanó szikra
álmomban széttárt karomra csöppenő
fény fölhevült bőröd úgyis beissza
Nyitókép: Rónai Balázs Zoltán (Copilot)
