Murányi Zita sokszor hétköznapi, apró dolgogból indítja verseit, mint épp a szivarfa füstje vagy a kertben szétszórt malterdarabok – hogy eljusson a költeményben a nagyobbig, az emelkedettebbhez, akár az univerzum finom, mágikus szövéséig.

CSAK ONLINE

a napraforgók rézkalapja rémlik fel
csészealjként fényével pettyez
a megsemmisülésre van Gogh
mintha földre feszítené a napkorongot

A mesterszámban szereplő két hármast összeadva hatost kapunk, a szerelem, az egyensúly, a harmónia számát, ha viszont megtriplázzuk a kapott eredményt, 666-ot, ami épp ellenkezőleg, a sátáné. Ukrán válság és számmisztika – novella a háborúról, Pesten.

A gyertya lángja már kormozott és egyre idegesebb táncot lejtett a kanóc körül, amikor a mükénéi civilizáció bukása és a vízöblítéses vécék eltűnésének réme is megkísértett, elég lenne egy központi gombnyomás és máris visszasüllyednénk az ókorba.

21 gramm: ennyit nyom egy emberi lélek – jóval több, mint egy olvadó hópehely. De miféle gondolatok teremnek még a Corona IC-n, a kattogó kerekek felett, a koronavírus idején, az emberi képzettársítás szikrázó reléi közt?

Napsugár és könnyek váltják egymást, vagy léteznek egyszerre ebben a mégis inkább noire-ra hajazó novellában, különössé avatva hétköznapi helyeket, misztikummal oltva be szimpla léthelyzeteket, hogy aztán mögöttünk maradjanak. De ott maradnak-e?

Amikor apa meghalt, annyi idős voltam, mint Jézus a keresztre feszítésekor. A 33. születésnapom után történt, eszembe sem jutott, hogy krisztusi kor, összeroskadtam az ajtó előtt, a padlóra hajtottam a fejem és sírtam, befelé jobban, mint kifelé.