Ami Balassinál már lehetetlen, az egy kortársnál megvalósulhat. A magyarórák klasszikus, szállóigévé vált kérdésére sorozatunkban maga az alkotó felel. Persze csak azután, hogy az olvasó is gondolt valamit, ami semmivel sem kevésbé fontos...

XXXX

Egy hete esett az eső. Egyfolytában, nemcsak úgy ímmel-ámmal, ez vízözön – gondoltam megint. A fontos dolgokat sosem jegyzem meg, összefolynak, bezzeg azt igen, hogy szeptember hatodikán szerettem bele.

Murányi Zita sokszor hétköznapi, apró dolgogból indítja verseit, mint épp a szivarfa füstje vagy a kertben szétszórt malterdarabok – hogy eljusson a költeményben a nagyobbig, az emelkedettebbhez, akár az univerzum finom, mágikus szövéséig.

CSAK ONLINE

a napraforgók rézkalapja rémlik fel
csészealjként fényével pettyez
a megsemmisülésre van Gogh
mintha földre feszítené a napkorongot

A mesterszámban szereplő két hármast összeadva hatost kapunk, a szerelem, az egyensúly, a harmónia számát, ha viszont megtriplázzuk a kapott eredményt, 666-ot, ami épp ellenkezőleg, a sátáné. Ukrán válság és számmisztika – novella a háborúról, Pesten.

A gyertya lángja már kormozott és egyre idegesebb táncot lejtett a kanóc körül, amikor a mükénéi civilizáció bukása és a vízöblítéses vécék eltűnésének réme is megkísértett, elég lenne egy központi gombnyomás és máris visszasüllyednénk az ókorba.

21 gramm: ennyit nyom egy emberi lélek – jóval több, mint egy olvadó hópehely. De miféle gondolatok teremnek még a Corona IC-n, a kattogó kerekek felett, a koronavírus idején, az emberi képzettársítás szikrázó reléi közt?