Napsugár és könnyek váltják egymást, vagy léteznek egyszerre ebben a mégis inkább noire-ra hajazó novellában, különössé avatva hétköznapi helyeket, misztikummal oltva be szimpla léthelyzeteket, hogy aztán mögöttünk maradjanak. De ott maradnak-e?

Amikor apa meghalt, annyi idős voltam, mint Jézus a keresztre feszítésekor. A 33. születésnapom után történt, eszembe sem jutott, hogy krisztusi kor, összeroskadtam az ajtó előtt, a padlóra hajtottam a fejem és sírtam, befelé jobban, mint kifelé.