2020. szeptember 19.

lelkifurdalás

életet markolok tenyeredbe
mintha megrabolnálak
majd villanyoltásnál ha kigyúltak
a fényen túli fények a lámpaburában
hány kört írunk le egymásban
a félbetört holdcsutkát
sosem éri utol a teljes öngyulladás
roppant megsemmisülés súlyát
cipeli az ég olyan akár a lelkifurdalás.

Fenyvesi Ottó

Lírai bűbáj

A délvidéki származású költő prózaversének szakaszai prímszámokkal jelöltek, növekvő sorban, bár, mint az életidőnk, hiába nőnek, hisz attól függetlenül is csak egyel és önmagukkal oszthatók.

Gézlapok – Lajtos Nóra versei

Kalitkányi térben és madárcsőrnyi időben – amely mégis néha tűrhetetlenül tágas – énekli meg a költőnő az egyszer voltot, a hiányt.

Szabó Palócz Attila

Őrszemek a Szaharában

A délvidéki származású szerző versében a lét elúszik, az ember mégis statikus állapotban szemlél és gondolkodik. Megáll avagy épp táborozik vagy a salátája felett töpreng.