szél markolja az ablakpárkányt
ami túllóg az éjszakán
szíveden a szám
átrendezni ajkunkon a csókok áramvonalát
a világosság csontja még
nem kötött meg mélyedés marad
a cinegeléptek után megszorongatni
a fűcsomók nyakát minden szó egy harapás
az ég ugyanaz napsugárnyi láng
a reggel mosolyán
majd égetni kezd a bőr
mintha sivatagokat határolnál.
Történetek sora rejlik az utcasarkokon, a kirakatokban vagy a kapualjakban. Mozaikdarabkákként hullanak elénk, amikor Muszatics Péter íróval elindulunk a peremkerületekből a város középpontja felé. A Budapest most szerzője azokból a fragmentumokból építette a városról készült esszéregényét, amelyeket maga megélt, olvasott és amire a jelen helyzetképből következtetett.
A kínai regényektől sok mindent várhat az olvasó, de azt általában nem, hogy hangosan fel-felröhögjön olvasás közben. Lu Nei könyve (Az én Babilonom) azonban ilyen.
Ha aznap nem lett volna akciós a csirkefarhát, Gábor sohasem pillantja meg a világ legszebb nőjét. De a csirkefarhát miatt kitérőt kellett tennie, lekéste a nyolcvannyolcast. A megállóban álldogált, amikor egy busz oldalán, a rápingált SZÉPSÉG felirat mögött meglátta Zsuzsát.