szél markolja az ablakpárkányt
ami túllóg az éjszakán
szíveden a szám
átrendezni ajkunkon a csókok áramvonalát
a világosság csontja még
nem kötött meg mélyedés marad
a cinegeléptek után megszorongatni
a fűcsomók nyakát minden szó egy harapás
az ég ugyanaz napsugárnyi láng
a reggel mosolyán
majd égetni kezd a bőr
mintha sivatagokat határolnál.

A posztmodern ember részigazságokba kapaszkodik
A Piaci viszonyok fiatal főhőse ki szeretne törni abból a világból, amelyet a szerző, Kötter Tamás szavai szerint a globális értelmező hatalom erőltet rá. A József Attila-díjas író új kötetének is a posztmodern ember válsága a témája.

Beretvált tenger
Klári hívott, hogy még egy utolsó borotválást akar a Géza. – Nem lesz több – suttogta. Egy órával később beléptem a barokk múzeumra emlékeztető lakásba, és az égig érő dolgozószobát uraló rusztikus heverőn fekvő alakra néztem.

A bozgor aranyérme
Soha életemben nem akartam bokszolni. Az iskolában a kézilabda meg a magasugrás ment jól, a tornatanár, a kövér Lovik – Döbröginek hívtuk – rendszerint beválogatott, egy-egy jól sikerült passz vagy pláne gól után reszelős, el-elakadó hangján enyhén dadogva beordítortta, „h-h-ha tu-tudatosan csi-csináltad, akkor na-na-nagyon sz-sz-szép volt!”.