szél markolja az ablakpárkányt
ami túllóg az éjszakán
szíveden a szám
átrendezni ajkunkon a csókok áramvonalát
a világosság csontja még
nem kötött meg mélyedés marad
a cinegeléptek után megszorongatni
a fűcsomók nyakát minden szó egy harapás
az ég ugyanaz napsugárnyi láng
a reggel mosolyán
majd égetni kezd a bőr
mintha sivatagokat határolnál.
Miért van karácsony? Miért az eljövetel? Évente egyszer, ilyenkor karácsonykor óhatatlanul felmerülnek ezek a kérdések itt, a szőlőhegyen is, ahol az alvó szőlőtőkék hétalvó puttonyocskákról álmodnak.
Szent karácsony napján látta meg a napvilágot 1923-ban Hegymeginé Vilma asszony, aki a tavalyi Petőfi-évben huszonhárom Petőfi-verssel ajándékozott meg minket. A már sok éve világtalan hölgy százegyedik születésnapjára is tanulással és versmondással készült.