Tizenegy évvel az első kiadás után ismét megjelent Böszörményi Zoltán emblematikus regénye, a Regál. Ez a nyugtalanító, útkereső, szimbolikus, létmagyarázó pokoljárás-történet egyúttal játékos is, amely játékosság már a címében tetten érhető: a Regál nem más, mint a láger szó visszafelé olvasva. Hiszen klasszikus lágerregényről beszélünk, amely mégsem klasszikus abban az értelemben, hogy egyrészt újragondolja mindazt, amit a lágerről (úgy is mint köztes létállapotról) eddig leírtak, másrészt a hagyományosan realisztikus, sőt naturalizmusba hajló műfajt a fikció, a képzelet, a mítosz felé tágítja. Holott a kitűnő nyelvi leleménnyel megalkotott címben az avatott olvasó nemcsak a láger szóra, de a reál (realitás) kifejezésre is ráismerhet, sőt a regnál, azaz uralkodik ige is bevillanhat az eszünkbe, s annak holdudvarában az uralkodó eszmék vagy éppen az uralkodó világrend.

Sűrű és gondosan szőtt asszociációs háló ez a regény, amelyben nemcsak a személynevek beszédesek és elgondolkodtatók, hanem a jelképes beszédmódot erősíti az egyes valódi államok elnevezésével való játék is. Az elferdített, fikcionalizált tulajdonnevek az általánosítás, az elemelés eszközei, amelyek a földhözragadt realitáson túl egy magasabb rendű és általánosabb érvényű valóság irányába mutatnak, miközben az egész szöveg tökéletesen és hitelesen ábrázolja, mennyire relativizálható a körülöttünk dúló realitás. „A céltalan szabadság ugyanolyan sivár, mint a szabadság hiánya” – írja Ferdinandy György A Pourtalés-kastély lakói című könyvében, és a Regál olvasója nagyon hasonló következtetésre juthat, miközben azt is érzi, hogy ez a megállapítás csak egy bizonyos szintig igaz – és hogy igenis vannak még szintek ebben az épületben, amelyben mi, emberek, a magunk ilyen-olyan valóságában, valóságaiban élünk.

A Regál egyes szám első személyben mesélő főhőse politikai okokból, a zöldhatáron keresztül hagyja el hazáját, egy diktatórikus országot, amelyben a hatalom és erőszakszervezetei erősen szorongatták. A szökés után a diktatórikus államberendezkedés jellemezte világ és a „szabad világ” határán fekvő országban egy átmeneti szállásra kerül, nevezetesen a Regálba, ahol a politikai-gazdasági menekültek tengetik életüket mindaddig, míg egy harmadik ország be nem fogadja őket. Az egyes szám első személyű főhős kíméletlenül őszintén számol be a hazáját elhagyni kényszerülő, a bizonytalanságtól, a honvágytól, a szeretetlenségtől gyötrődő ember lelki szenvedéseiről, küzdelméről, a túlélésért vívott csatározásairól. A Regál viszonyai, miként a lágereké általában, embert próbálóak, leginkább az erőszak, az agresszió, az emberi természet sötét oldalai irányítják, sokban emlékeztet a börtönök világára; kérlelhetetlen és gyakran a kegyetlenségig brutális: egy láthatatlan, fondorlatos, alattomos, kétszínű hatalom megnyilvánulása.

Sokfelől közelíthető ez a regény. Címszereplője, maga a Regál az átmenetiség, a köztes lét, a bizonytalanság megtestesítője, az a folyó, amelyet átúszni igyekezvén örvények között hányódik, olykor fuldoklik a bátor vállalkozó, aki egyszer rettegve küzd a hullámokkal, máskor bizakodva hasítja a vizet. A Regál az a pont, ahol a múlt kínjai akár enyhülhetnek is, hiszen a jövő reményei villannak föl a létük jobbra fordulására áhítozó lakók előtt – azonban e felvillanásokkal egyidejűleg számos kérdés és kétely hasít beléjük.

A Regál ugyanis, nem utolsósorban leleplező könyv is: felvillantja az európai típusú polgári demokráciák (v)álságát, hazug képmutatását, lelketlen, embertelen célelvűségét, amely a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszavának immáron legfeljebb paródiája.
A főhős igen hamar szembesül azzal, hogy az őt menekültként potenciálisan befogadó hatalmakat korántsem az emberség, távolról sem az emberi jogok vagy az emberi élet tisztelete motiválja, amikor menedéket nyújtanak, kizárólag az önös, hétköznapi, s mindenekelőtt és -fölött gazdasági érdekeik. Ahogyan a Regál egyik hivatalnoka fogalmaz: „Ez tisztára emberpiac. Ha fiatal vagy, képzett, családos, ráadásul olyan a szakmád, amit keresnek az illető országban, akkor nagy az esélyed, hogy jóváhagyják a [bevándorlási] kérelmed. Ám ne ringasd magad illúziókba.”

Ne ringassuk magunkat illúziókba! Legyünk tisztában a realitásokkal, de igyekezzünk mögéjük és föléjük is látni! Ebben lehet segítségünkre a Regál.