Száraz Pál novellisztikája a széppróza legősibb hagyományaihoz kapcsolódik: amiben otthonosan mozog, az a történet, a mese, sőt: a sztori. És nagyon jól teszi, hogy ezt a nemes tradíciót követi, mert jó történeteket mond el – és jól mondja el azokat.

Kinek milyen örökség jut? Nem ő dönti el. Márpedig a hagyatékok közt nagy különbség tud lenni: ki ingatlant örököl, ki „hülyeséget”, és a gyenge belekről még nem is beszéltem...

Sokfelől közelíthető Böszörményi Zoltán Regál című regénye. Címszereplője, maga a Regál az átmenetiség, a közteslét, a bizonytalanság megtestesítője.

"Rózsa Sándor. Hogy az ördög tenne oda, ahová kívánlak!" Avagy hogyan is ment az élet a betyáros múltban az Alföldön, és hogyan is álltak ehhez hozzá a népek.

Olyan az élet, mint a kihűlt vacsora − mondja a főhős  ebben a nagyon valóságszagú novellában, ami arról szól, milyen is az, ha egy élet akkor törik derékba, amikor már nincs erő másikat kezdeni.

Az 50. Tokaji Írótáborról ír annak egyik jeles résztvevője, szubjektíven, saját benyomásai alapján. Esőről, színházról, utazásról, díjakról és egyáltalán: a négy napnyi, pezsgő irodalmi létről Tokajban.