Kodolányi Gyula új kötete, a Szabadulószoba, félelem nélkül az elmúlt két évtized termésének néhány kiemelten fontos darabját társítja új verseivel. A gesztus ismerős: ahogy a nyelvhasználatban az ismert szavak új mondatokban más jelentést kínálnak, úgy korábbról ismerős versek is új jelentést kapnak egy másképpen épített összefüggésrendszerben.

Egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg József Attila halálának 85. évfordulójáról a József Attila Emlékhely, a Józsefvárosi Múzeum és a Fiumei úti sírkert közös szervezésében. Felolvasás, tárlat, harmonikaszó tette változatossá az eseményt.

A főiskolai felvételin az egyházi gimnáziumból jött diákot kajánul csak Marxról kérdezték, katonaként sosem kapott kimenőt, később Cseh Tamást gitározó besúgó szaglászott utána, s október 23-ra virradóra bőrkabátosok szorították falhoz – életképek a vasfüggöny mögül, a legvidámabb barakkból.

Ki kellene deríteni, ki kellene, hogy derüljön, mitől a zavar és hogyan lehetne elűzni a zavart, hogy lehetne világosítani a helyzetet. Felvilágosítani, mondanák a liberálisok. Valami jó derítőanyag kellene.

Legyen bár kallódó tehetség vagy ezer létforma lehetőségét magában érző fondorlatos cselszövő, egy ifjú írójelölt indulásához némi összeköttetés soha nem árt. Feledés félhomályába tűnt diákújságírói zsengéket újrafogalmazva, s egy nem-verssel indul a Szerkesztőhöz…

Kellemes, oldott, mégis ünnepi hangulat uralkodott Ladik Katalin könyvbemutatóján az Ötpacsirta Szalonban, mely egyúttal nyolcvanadik születésnapi köszöntője is volt.

Immár hatodik alkalommal rendezte meg – 2022. november 26-án – a Magyar Napló szerkesztősége, a Magyar Írószövetség és ez évben a Benczúr Ház Kulturális Központ a 2016 júliusában elhunyt Oláh János költő, író, kiadóvezető emlékét felidéző estet.

Ha nincsenek hozzá kötő gondolkodók, a múltunk idegenné vész el, ha vannak, és jó hídként működnek, kortársaink maradhatnak Petőfi, József Attila vagy akár Platón. Ilyesféle híd volt a százhúsz éve született Illyés Gyula is.

„Mit szónokoljak s mit szavaljak?
Csepűből mézet mint facsarjak?
Szállnak fölöttem kósza varjak,
s nincs két hitem, mit összevarrjak.”

„Nagy író nem lehet nagy jellem nélkül” – írta Illyés 1943-ban Naplójegyzeteiben. Azt vallotta, hogy Babits életműve csak a legnagyobbakéval mérhető.

A turulról mindig múltbéliként és csakis nagy pátosszal beszél, aki beszél, vagy éppen gúnyosan. Lehet-e ezt másképp? Nos, igen. Juhász Kristóf tárcája közvetlen hangú tudósítás arról mi a helyzet Turulunkkal mostanság.

Buda Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költővel, a Nemzet Művészével nyolcvanhatodik születésnapja alkalmából beszélgettünk.

Miért pont a pásztorok a karácsony éjszaka kitüntetettjei? Megérdemlik? Ártatlan báránykák? Nem ez a hírük. Inkább az, hogy tisztátalan, templomidegen, elvadult, szava nincs, de ha van, szavahihetetlen, barbár népség. „Csordapásztorok.” A csorda a mindenük.

Szathmári alapos tudósi rendszerességgel tárja elénk a muszlim világ rétegeit egészen a kezdetektől, a szúfizmuson át a mai szektákig, hanem olyan érdekes szegmensekkel is foglalkozik, mint a nők jogai az iszlámban.

„Isten a tenyerén hordoz falaimmal együtt,
és várja, hogy kinézzek a repedések közt.”

„az öregedés szigetén minden más,
a vízpartra egy ördögkommandó vigyáz,
a tekintetüktől a röhögés kiráz.
A lázadásnak minden formáját betiltják.”

A szeretet olyan, mint a vitorláshajók tőkesúlya, ami a hajó alján, a víz alatt van. Nem is látszódik, mégis, ha nincs ott, felborul a jármű.

„olyan az ember élete akár egy madártoll
vagy egy utazókosár
amelyet a negyedik emelet ablakából látunk
tovaúszni a mindenség felett”

Németh Péter Mikola könyvét a Pilinszky iránti hódolat ihlette, versei is hasonlóan tömörek, képszerűek és nem utolsósorban: a misztérium keresői.

Először azt a címet szerettem volna adni e kis elmefuttatásnak, hogy Vékony pénz, avagy a pénzügyi tudatosság, de aztán arra jutottam, hogy így a reménybeli olvasó talán azt gondolná, értek a pénzügyekhez, és rögtön elidegenedne tőlem lelkileg, mint én szoktam azoktól, akik tényleg (értenek hozzá).

Zelnik úgy tanít, hogy az olvasónak nemcsak tudást, de tükröt is ad, hogy ebbe a tükörbe pillantva tudjon ráébredni a saját szellemi és erkölcsi állapotára és a körülötte lévő világ természeti és kulturális tendenciáira.

Valahol Erdélyben, magyar világban, román világban, egy igen vágyott tangóharmonika végül gazdátlan maradt: odaát, mint annyi minden más szépség.

"Rózsa Sándor. Hogy az ördög tenne oda, ahová kívánlak!" Avagy hogyan is ment az élet a betyáros múltban az Alföldön, és hogyan is álltak ehhez hozzá a népek.