Az idő múlik „zajtalanul és félelmesen”. Épp két éve köszöntöttük Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költőt, írót nyolcvanadik születésnapja alkalmából, és máris itt a nyolcvankettedik, melyet az ünnepelt verseskötettel, korát meghazudtoló közéleti aktivitással, tervekkel, munkakedvvel él meg. Az Országút szerkesztősége ebből az alkalomból teszi közzé tavalyelőtt nyári, videóra rögzített beszélgetését Kodolányi Gyulával, aki szerkesztőbizottsági tagságot vállalva erősíti a lapot és annak online kiadását. A visszaemlékezés, mely lehetőséget kínál a Kádár-korszak – a szerző szavaival: a szürke diktatúra – értékelésére, A világfa ágain című beszélgető könyv harmadik kiadásának apropóján készült. Az értelmezési keretek pontos meghatározásában Szekér Nóra történész segített. Ezzel a felvétellel tisztelgünk barátunk, Kodolányi Gyula előtt, további alkotó éveket kívánva neki.
Petőfi debreceni afférjai – 3.
Reám és feleségemre nézve maradt volna, mint született, becsületes pogány embernek; de ipam és napam kedvéért, kik igen buzgó keresztények, meg kellett kereszteltetnem. Gondoltam tehát, hogy legalább a neve legyen pogány, s lett belőle Zoltán – írja Petőfi.
A könyvevő
A könyvevő (latin nevén librum edens) Közép-Európában elég gyakran előforduló faj, a gerincesek törzséhez tartozik, emlős. Fiatalon félelmetes gyorsasággal pusztítja a könyveket, néhányat még haza is visz, és felszögezi a szobája falára helyezett polcokra.
A beszélő kovász
Kétóránként megetettem a kovászt rozsliszttel és vízzel, ahogy Luca mondta. Jól felhízott már. – Jól van, hogy ne legyenek olyan unalmasak az órák, amik két étkezésem között telnek el, mesélek addig néhány régi történetet! – szólalt meg egyszer csak a trutymó.