Az Írók Alapítványa, az Írók Szakszervezete, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Önkormányzata meghirdeti a 46. Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázatot, és 2023. április 11–14. között Sárvár városában megrendezi az irodalmi pályázat táborát.

Megtörtént esetből indul ki ez a novella. Arról szól, mire nem képes az ember a túlélésért, hogy visszamehessen az életébe, a falujába. Egy szombatista székely fiú balladája.

Hátulról közelítünk a házhoz, a kerten keresztül. A dédapám által ültetett, óriásira nőtt tölgyek felől. A kétszáz felé közelednek, még a faluképhez is hozzátesznek valamit. Már ha a vonatból, vagy a Gasztony felett elhúzó főúton haladva nézzük a falut.

Persze hogy jó, ha többet megtudhatunk Petőfi egykori megjelenéséről, öltözetéről, szokásairól, szerelmeiről, sőt, akár a róla szóló pletykákból is. De a legjobb, ha mindebben a saját írásai, versei, úti jegyzetei, naplói vannak a segítségünkre.

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, Szatmárcsekén készítette el Hymnus című versének tisztázatát, amely huszonegy év múltán, Erkel Ferenc dallamával kezdett a magyar nemzet himnuszává válni. 1989 óta ez a nap a magyar kultúra napja is.

Hogyan függ össze egy Föld felé közeledő aszteroida, egy Rémusz nevű elefánt gyulladt agyara és egy régi, értékes váza? Szép történet szabadságról, kötelességről és szerelemről.

Balatonfüred Város Önkormányzata szeretettel vár mindenkit a magyar kultúra napja alkalmából a Salvatore Quasimodo Közalapítvány által szervezett koszorúzásra és ünnepségre, majd az ezt követő fogadásra.

Oes verfluchte Civilisten, konnt’s nid éljen schrein, wenn der General kommt!
Már hogy mi: Petőfi meg én verfluchte Civilisten!
Petőfinek még erre sem mozdult meg az arca.

Mindenkihez elmegy, mindenki elmehet hozzá könnyedén: a PIM Petőfi-busza járja a Kárpát-medencét, benne relikviák és a legkortársibb dizájn: interaktív kiállítás forradalmár költőnkről –
a „Petőfi-járat”.

A Grimm Vince XIX. századi litográfus, nyomdaigazgató, sakkozó és sakkfeladványszerző nevében megírt szerepversek által mintha Grimm szemével látnánk feltűnni az esernyővel egyensúlyozó Kossuthot, a kéziratát felolvasó Petőfit, szemlélődnénk a Wurmhof ablakából.

Ha a zordon Kárpátokat fitymáló költő a kisebb hegyek iránt barátságosabb érzülettel viseltetett, pápai diák korában bizonyára megmászta Somló hegyét, amelyről Pannónia egyik legszebb panorámája tárul a táj szépsége (és a tüzes borok) iránt fogékony vándor szeme elé. 

Szerelem, házasság, gyermekáldás, alkotói kiteljesedés, mígnem sorsuk drámai fordulatot vett: Petőfi Sándor és Szendrey Júlia manapság álompárként szerepelne a bulvársajtóban. Róluk beszélgettünk Gyimesi Emese és Owaimer Oliver irodalomtörténészekkel.

Petőfi leginkább az a költő, aki teljesen egybenőtt velünk, ezért jóformán lehetetlen tárgyilagos és egyértelmű megközelítése, ráadásul az önismeret és az önkritika nem tartozik legnagyobb nemzeti erényeink közé.

Minden éjjel hazacipelni –
te kérted.
Húsz év és az alkohol mennyisége
bennünk a különbség – csak
– közben a kérdéses évnyi magány.

Kiforrott líra, bátor kísérletezések; egyszerre klasszicizáló és avantgárd, játékos és melankolikus. Röviden így jellemezhetnénk Szeder Réka, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatójának első verseskötetét.

Meddig tartanak bennünk gyermekkorunk tilalmai? Lehetünk-e büntetlenül önfeledtek? Talán igen, mint a novellából kiderül – egészen addig, amíg észre nem veszik.

Az új esztendő első Országút-száma Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóján képben és szóban állít emléket a máig talán legnépszerűbb magyar költőnek.

Újjáépíteni magunkat – talán a legnehezebb feladat, amit embernek adhat a sors, de ha jól csináljuk, valami egészen különleges is kisülhet belőle.

Mulatságos és tanulságos mese arról, hogyan és miféle demokrácia is érkezett meg az erdőbe, mi lett vele, ha egyáltalán tényleg ott járt, és mire jutottak ennek kapcsán azok, akik hozták.

csodálkozz rá az égboltra,
milyen sok fényforrás borítja,
és keresd meg azt a betlehemit,
a régóta nem látott csillagot.

– Nézze, Doktor úr, mi nőtt ide!

– Hova?

– Ide, a karomra.

Csodálkozzunk rá a mindennap látott, észrevétlenné megszokott ,,társainkra", mert megéri: tudnak mit adni, ha megállunk mellettük egy percre, mesélhetnek is – mint ez az amfiteátrumban álló nyárfa.