Végre valami jó hír, aminek igazán örülhetünk: hamarosan szabad lesz a vásár, ki-ki ehet, vehet (magának is, nemcsak kedvenc aranyhalának) rovarpapit, ha kedve tartja… Nekem már most csorog a nyálam, ha belegondolok, micsoda forradalmi változásokat hozhat ez a meglehetősen unalmas és sokak által egészségtelennek tartott hazai konyhaművészet területén.
Vége a suttyomban (kerékpározás vagy ásítás közben) be-bekapott szúnyogfalatkáknak, emésztésjavító muslincacsápocskáknak, jöhet dömpingben a formabontó reformkaja!... És ez még csak a kezdet. Nem állhatunk ám meg egy-két bogárfajtánál. (Aa!) Mindet ki kell próbálnunk. Sőt, ne csak a divatos rovarfélékből csipegessünk, igenis, merjünk újítani: vásároljunk bátran távoli országok piacairól. (Kőgazdagék úgyis hamarosan a Marsról rendelik az úri űrmenüt!)
Addig is, míg elérhetővé válnak számunkra a tengerentúli konyha ínyencségei vagy a földönkívüli mesterzabák, javaslom, elsődlegesen túlszaporodott és káros rovarféléket együnk, amilyeneket akár a saját lakásunkban-kertünkben is megtalálunk. Ilyenekre gondolok, mint a harlekinkatica vagy a szőlőkabóca. Mindezzel több legyet is ütünk egy csapásra. Egyrészt, valóban változatossá tesszük unalmas étrendünket (lásd lentebb). Másrészt, tényleg megvalósítjuk böjtben fogant karakán önmagunkat. Nem utolsósorban pedig, a fölös számú gerinctelenek mennyiségét is apasztjuk. Az igazán ökotudatos, független bioperszonál benéz a lábtörlő alá, hátha megbújik ott is egy-egy édeskeserű ízű márványpoloska… (Nyamm!)
Ha igazán komoly bennünk a zöld színű szándék, akkor nem hátrálhatunk meg a valódi, vakmerő ökokihívások elől. Neki kell látnunk a kullancsok fogyasztásának is! És míg egyik kezünkkel az avarosban kurkászunk, különféle csecse bogarak és csacsa pókok után kutatva, a másikkal lecsaphatunk a már nálunk is megtalálható távol-keleti szúnyogfélék valamelyikére…
Ám a legeslegeltökéltebb ökolovagok, a kívül-belül (tetőtől talpig) zöldvitézek nem érik be ennyivel, ők fölfalják a csatacsótányt, de még az ázsiai lódarázsnak is nekimennek!
*
Kedvcsinálónak néhány ötlet:
Náncsi néni vegyes főzeléke kullancspörivel
Totálbio megoldás, mivel a szakácsnőnek nem kell bajlódni az összetevőkkel, bármiféle konyhai-kamrai maradékot beledolgozhat a főzelékalapba. A rántásnál ügyeljünk a finom mozdulatokra, ellenkező esetben főzeményünk durván összecsomósodik. Jó tanács: a pörkölt készítéséhez csak érett, jó testformát mutató kullancsokat használjunk. (A satnya, vérszegény egyedeket tegyük el máskorra, például császármorzsához!)
Óriás dajkapók leves magyarosan
Alapanyaga a már jól bevált hazai gulyásleves, melybe (böjt lévén, hús helyett) az óriás dajkapók ínycsiklandó alkatrészei kerülnek. Tálalhatjuk tejföllel vidámítva vagy szomorkásan (anélkül).
Kolompérpüré peckes poloska katonákkal
A francia konyhaművészet hagyományai ötvöződnek ebben a rendkívül egyszerű harapnivalóban. Már a világháborúkat követő ínségkonyhákon is sikert aratott… Használjuk ki a különböző színű bodobácsok adta lehetőségeket! A krumplipempő mellé állogathatunk vörös és fekete hátú poloskákat (úgynevezett Stendhal-fogás). Azonban az igazi gasztromilitarista hadihami a terepszínű változat, ahol zöld, sárga meg barna példányok (lövészraj alakzatban) kapnak elhelyezést a köreten.
Távol-keleti szúnyogsaláta
Ez a nagyon pikáns, eredeti étek a kardfogú tigrisszúnyog, a koreai vámpírszúnyog és a japán bozótszúnyog merész felhasználásával készül. Vietnámi változatában erősen szétfőtt rizzsel dúsítják, Észak-Koreában szárított szalámihéjjal adják.
Zamatos bogár rakottas németesen
Alapja a közismert réteges elrendezés. Egy sor fölkarikázott burgonyával indítunk, majd következik a káposzta, melyet nyugodtan túlzásba vihetünk. Ezután a már (eleve) finomra darált bogárkeveréket rétegezzük, amit káposztaszeletek ismételt ráhelyezésével zárunk. Kabócatejből fonnyasztott tejföllel megöntjük. Ínyencek pirított lótetűvel is megszórhatják a tetejét. Kiköpött egytálétel.
