életet életért
Dézsi Zsófia emlékének
a fájdalomgörcs iszonyatos
szekérre fektették ám a tanyától
hosszú az út… arcáról
olvadni kezdett a fáradt öröm
a nyárfák hegyét látta csak
és sápadtan pityergő lányait
vajon ki mond majd mesét nekik
már nem hallotta a felsíró magzatot
hiába rohant a bába s az orvos is
csak egy pillanatra tért magához
amíg mellére fektették a kisdedet
lelkét akkor nyugalom szállta meg
életért életet adott cserébe
– ennél többet nem is tehetett
alteregó
szétfut véred íze számban
itt rekedtünk – mégse bántam –
alkut nem követnek érvek
humusz leszünk – úgysem érted –
lárva-létnek dac a fészke
leltározhatsz – csőd a vége –
nincs tovább út nyomd a féket
– defektet kapott a végzet
félszeg szívben nincs kurázsi
gyáva múlt tud csak hibázni
mérgez a szó nagy a lárma
benned lettem végképp árva
nihil
bezárt az iskolai büfé
az alagsori folyosóról nyomasztó
vizeletszag harsány nevetés
és csitító pisszegés tolakszik elő
a haverok bagóznak ott
hányingered van
ezt most kihagyod
nem csak most
kihagyod már hetek óta
nincs ami visszahúzna
megsérültél
s a cigarettafüsttel
elszállt minden
persze egy kicsit még fáj
de elmúlik
odalent ismétlődő röhögés
– menthetetlenek –
kettesével kapkodod
a lépcsőket fölfelé
a sarokban egy lány
a házit körmöli
még arra sincs idő
hogy kifújd magad
máris tódulnak a srácok
tömény ammóniaszag
– ennyire ideiglenes minden –
eltakarod az arcod
– alagsori nihil
ahová az idő halni jár
