Az Utazások apósommal keletkezéstörténete egy újvidéki ház padlásának cipősdobozokba rejtett képeslapgyűjteményeiből összeálló emlékezés- és dokumentumsorozat létrehozása, és közel tízesztendőnyi feldolgozása ezeknek az anyagoknak, a hajdani Nagy-Magyarország és az azon kívül levő fontosabb települések bemutatásával. Szabó Palócz Attila több szálon futó családtörténettel is szolgál az olvasó számára, a címben említett néhai após mellett feltűnnek egyéb szereplők, a történelem, a közeli és távoli múlt, az após nagyapai háza, a fikciók és legendák nyomában járó író, aki dokumentál és újraértelmez. „A gyűjtemény nagy része tehát azokból az államokból származik, amelyek az akkori kisgyermek számára – akár levelezés, csereberélés szintjén is – elérhetőek voltak. Így hát a Délvidékről, Erdélyből, a Partiumból, Kárpátaljáról, a Felvidékről – és természetesen Magyarországról. Mind-mind olyan vidékek, amelyek ezer és ezer szállal kötődnek a magyar történelemhez, kultúrához és művelődéstörténethez, akárhol húzza is meg egy-egy rossz kéz időnként az államhatárokat...” – írja Szabó Palócz.

Surján László előszavából egy szomorú közelmúltbeli aktualitás is kiderül: a kézirat többek között a nemrég elhunyt Kabdebó Lórántnak is tetszett, és „alighanem ez a könyv volt az utolsó, amiről a professzor úr véleményt mondott”.

A közel hétszáz oldalas, természetesen rengeteg képeslap- és egyéb fotót tartalmazó kiadvány egyszerre bédekker, történelmi kisesszék, földrajzi, kulturális és politikai írások gyűjteménye, remek, olvasmányos stílusban, egy igazán bennfentes, Vajdaságból származó író tollából. A vállalkozás mértékében is van valami elképesztő, még akkor is, ha a gondolatmeneteket gyakran magánjellegű közbevetések, naplószerű visszaemlékezések tarkítják, s mondhatjuk, teszik még inkább emberközelivé ezeket a parádés helytörténeti bemutatásokat: „Második szkopjei képeslapunkat pedig már én magam vásároltam, épp az egyik színházi vendégszereplésünk alkalmával, és innen adtam postára akkori újvidéki (saját...) címünkre feleségemnek (aki akkor még nem volt feleségem...) a Milán Toplicáról, a rigómezei ütközet egyik szerb hőséről elnevezett utcába, a tizenötös házszám alá.”

A magánjellegű kanyargások ellenére a kötet egy szigorú ívet követ. Először a Felvidéken át Szlovákia, Csehország, Lengyelország az úti cél, aztán egy hatalmas váltás – az egykori jugoszláv térség következik, a Vajdaságból kiindulva eljutunk Macedónián át Horvátországba, majd Szlovéniába is. Persze akadnak „bűnösnek vélt módon kihagyott lokációk” is e hatalmas területeken belül, ahol, amiről nem talált képeslapot a szerző. E mentegetőzés ellenére, mégis egy minden útikönyvnél összetettebb, pazar és esztétikus kiadványt kapunk, amit, már csak méreténél fogva is, érdemes külön könyvespolcra helyezni.

A leírások hangja egyszerre szórakoztató és néhol szinte tudományos igényű, érezni mennyi kutatómunka van minden település felfedezése mögött. A szerző nem bízza a véletlenre e bemutatásokat, miközben több síkon is zajlanak az „események”, hiszen egyszerre a tárgyilagos helytörténeti nyomozás, az após hangja és személyes emlékei, valamint Szabó Palócz reflexív megjegyzései teszik teljessé a képzelet és látványvilág összhatásait. A szerző időnként stílusában szinte azonosul apósával és felmenőivel, máskor irodalmi műveket, filmélményeket csempész mondanivalói közé. Van rá hely és idő. Az Utazások apósommal – a ráérős emberek könyve, tele Nagy-Magyarország kézzelfogható relikviáival, azóta lebontott épületeivel, kastélyaival, lakóival. Bárhol belekezdhetünk, bármeddig lapozgathatjuk, és bár súlyra nem könnyű, sokkal összetettebb élményt kínál, mintha egy laptopon próbálnánk tologatni az oldalait. És mint tudjuk, a kalandtúrákat sohasem érdemes, mert nem is lehet, befejezni!

 

Szabó Palócz Attila : Utazások apósommal – A Felvidéken, A déli végeken, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2023, 664 oldal