Modernity – magyarul korszerűség, other – más. Az építészetben vonalak, idomok kerülnek egymásra, egymás mellé, ha építészek szavakkal játszanak, új szó születik. Othernity – a XVII. Velencei Építészeti Biennálé magyar kiállításának címe.  

Volt orfeum, varázsszínház és akadémiai Tudományos Színház, bemutattak itt mozgófényképeket, a tánctörténet, akárcsak a századelő színiakadémiája is átmeneti otthonaként jegyzi, osztozott rajta a színház és a feltörekvő mozi. Az Uránia.

A II. kerületi Önkormányzat február végén egy felhívást tett közzé, amelyben ötleteket és javaslatokat vártak négy névtelen közterület elnevezéséhez.

A pusztasággal, romokkal, elhagyott épületekkel és sugárfertőzéssel körülvett atomerőmű nem az, amit a legtöbb ember az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítana. De Ukrajna épp erre gondolt Csernobilban.

Országjárásra és időutazásra indul az Országút. Szerzőnk, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium korábbi igazgatója, tihanyi emeritus perjel,  gyermekkora varázslatos világát, a Kisalföld egyik kedves kisvárosa, Kapuvár 20. század közepi életét mutatja be. 

Az éghajlatváltozással kapcsolatos jelenségeket vizsgáló tudományterületek vezető hazai művelői arra szövetkeztek, hogy az elmúlt évtizedek kutatási eredményeinek összegzésével gazdasági és politikai érdekektől független, tudományosan megalapozott nemzeti értékelő jelentést készítve segítsék az állami döntéshozatalt.

Ferdén rovátkolt, csíkos vakolat, meredek tető, grafitszürke fedés.  A kortárs építészet újabb példája?  Hátrébb egy kastély. A nagy múltú Teleki–Tisza-kastély Nagykovácsiban

A műemlékek táguló köreinek kérdése az ipari emlékek sorsa.  Ki gondolta néhány évtizede, hogy használaton kívüli, vagy akár működő bányák aknatornyai, hőerőművek, gyárépületek esztétikai, építészeti, történeti és ipartörténeti rangot hordoznak.

A klímaváltozás uralkodó hipotézise nincs összhangban a légköri szén-dioxid-koncentráció, az átlaghőmérséklet, a tengervízszint-emelkedés vagy az antarktiszi jégtömeg változásának valóságban mért értékeivel – állítja Szarka László Csaba geofizikus mérnök, az MTA rendes tagja.

Családi házak, óvodák, iskolák, középületek. Kortárs házak, amelyek miközben jellemzően és erőteljesen magukon viselik alkotójuk gondolkodását, élhetőn, szerethetőn válnak környezetük részévé. Turi Attilával pályájáról, mesteréről, az építészet jelenéről beszélgetünk.

Évek óta elhagyatottan állt az erdélyi Tacs éppen háromszáz éves, rossz állapotban lévő református temploma. Egy hete az épület tornya leomlott.

A nyugati világ elmúlt kétezer éve hol erősödő, hol gyengülő apokaliptikus látomások jegyében telt el. Az antikvitás derűje, úgy, ahogyan azt az archaikus mosoly tündéri szobrászai felmutatták, elsüllyedt.

A Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa, az ICOMOS 1983-ban javasolta, hogy minden esztendőben legyen egy nap, amely világszerte az épített örökség ünnepe. Azóta április tizennyolcadika a műemlékvédelemben a megemlékezés ideje.

Csaknem hétezer darab ezüst obulust és dénárt, négy aranyforintot, valamint egy (nyilván a korszakban már fizetőeszközként nem használt) császárkori római érmét rejtett a korsó, amelyre a Pest megyei Újlengyel határában önkéntesek, illetve a Ferenczy Múzeumi Centrum munkatársai.

Amikor 2017 januárjában a műemlékvédelem félig-meddig kiürített, máig üresen enyésző épületében a lezárt, de nem víztelenített, így a téli fagyban szétrobbant távfűtéscső eláztatta az építészettörténeti iratokat, dokumentumokat, nehéz volt felmérni a pusztulás nagyságát.

A Hild az egyik legismertebb magyar építésznév, valószínűleg mindenki találkozott már vele. Alighanem azért, mert iskolákat, könyvtárakat, utcákat, tereket, díjakat és cégeket is hívnak így.

Az iparszerű mezőgazdaság kialakulásának legfontosabb oka és hajtóereje, hogy a gépesítés és a kemizálás olcsóbb és hatékonyabb, mint az emberi munkaerő alkalmazása.

Sejtelmes épületóriások, sötéten meredező téglafalak, betört ablakok, rozsdás csövek, kémények, tartályok – a képzelet így láttatja a XIX. századi gyárakat, amelyek az iparosodás kezdetén települések szélén épültek.

Kérem, gondoljon a környezetére, mielőtt kinyomtatja ezt a levelet! – olvasom naponta egy sor e-mail zárósoraként. Utánajártam az Országút nyomdájánál, vajon mennyire környezetszennyező lapunk előállítása.

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Ma is megbizonyosodhatunk erről, minden érzékszervünkkel gyönyörködhetünk benne, ha – nem kis fáradsággal – felkutatjuk a teremtett világ érintetlen maradékait.

A Paradicsomkert a világ ősi, igen jónak teremtett, érintetlen állapotának szimbóluma, ahol az embernek nem kellett arca verítékével keresnie kenyerét, nem kellett harcolnia a természettel, mert az szinte magától megadta azt, amire szüksége volt.

Amikor alig több mint két esztendeje először jártam Borsiban, és megpillantottam  a várkastélyt, kissé meglepődtem. Másra számítottam, impozánsabbra, díszesebbre.

Városvédők, az irodalmi múlt ismerői, a környékbeliek egyaránt felkapták fejüket a hírre: bontani kezdik Pesten a Kazinczy utcai Wichmann-kocsmát, Budán a legendás Márványmenyasszonyt. Bár az újabb fejlemények szerint talán van esély megmentésükre, a jel figyelmeztető, a régi épületek nem bontandó romok, hanem szerves részei a városnak.