Nem sokkal Pest, Buda és Óbuda egyesülése után, a XIX. század hetvenes, nyolcvanas éveiben, amikor megindult Budapest gyors, nagyvárosi fejlődése, a Kerepesi út földszintes, egyemeletes házait kezdték felváltani a kor igénye szerint többségükben historizáló, három-, négyemeletes bérházak, magasra törő paloták. Közöttük is szembetűnő a velencei gótikus és reneszánsz ihletésű paloták stílusát a mór építészet díszítőelemeivel elegyítő négyemeletes Rimanóczy-ház, melynek tervezője Schmahl Henrik volt. 1896 őszén nyithatott meg itt az Oroszi Caprice mulató, az épület utcai szárnyának felső emeletein lakásokat, irodákat alakítottak ki. Ám az orfeum rövid életűnek bizonyult, helyét hamarosan átadta újabb és újabb kísérleteknek, a színháztól a filmig. A látványos belső terek, a szépséges mór díszítés senkit sem hagyott érzéketlenül, jól-rosszul, de mindig megmozgatta a vállalkozó szelleműek fantáziáját. Az épület egésze az évszázad során látott jobb és rosszabb napokat, ám még gyenge, erőszakolt átalakítások után is büszkén őrizte magát. A kétezres éveknek kellett eljönnie a felújításához. Szerencsére értő kezekbe került, legalábbis ami a homlokzatot, valamint a mozi által használt tereket illeti. A műemléki épület részleges felújítására a megbízást a Mányi Építész Stúdió kapta. Az építészeti tervező Mányi István, a restaurálás vezetője Szebeni András volt. Így, amikor 2002-ben a megújult Urániába, akkor már Nemzeti Filmszínházba beléphetett a közönség, Schmahl Henrik alkotása eredeti pompájában ragyogott.

Azonban hosszú történet vezetett idáig, és az Uránia csapata arra vállalkozott, hogy képben és írásban, látványos, igényes kötetben részletesen és tudományos avatottsággal, méltó módon mondja el a ház százhuszonöt éves históriáját, figyelembe véve annak minden építészeti, művelődési, színházi és filmtörténeti vonatkozását, kitekintve társadalmi, politikai kérdésekre is. Az ismeretlen Uránia című könyv szerkesztője és egyes írásainak szerzője, Buglya Zsófia komoly, körültekintő, értő munkát végzett az Uránia múltjának szellemi rekonstruálásában. Pontos arányokat teremtett a kötet fejezetei között, ahogyan az írások a város fejlődésének kérdéseitől eljutnak az épület építészeti leírásáig, vagy amint megismertet a sokszoros metamorfózissal, legyen az építészeti, társadalmi vagy funkcionális kérdés. A munkája során előkerült újabb és újabb, feltárt és feltáratlan emlék között jó érzékkel válogatott, teremtett egységet.

Fotó: Oravecz István
 
Város- és építészettörténeti kérdésekről szól a kötetben Kelecsényi Kristóf művészettörténész, Torma Ágnes művészettörténész és Csordás Lajos újságíró írása. Az orfeumtörténetről Molnár Dániel színháztörténész ír. Az Uránia, a színház, a tánc és az első magyar film kérdéseit idézi fel a festőművész Csontváry Kosztka Tivadar, két író, Karinthy Frigyes és Nagy Endre, a színháztörténész, színigazgató, Magyar Bálint, Perényi Roland társadalomtudomány-történész és Gajdó Tamás színháztörténész írása. A filmszínház alakváltozásaira Buglya Zsófia, Barkóczi Janka filmtörténész, Murányi Gábor újságíró, két filmtörténész, Forgács Iván és Varga Balázs, valamint Kelecsényi László filmtörténész emlékezik.

Az Uránia életét és útját látványosan és gazdagon, dokumentatív erővel illusztrálja a könyvben közölt kétszázhatvan fotó, tervrajz, grafika, egykori képeslap és plakát. A gazdag bibliográfia fontos kultúrtörténeti forrás.