Hogyan fogunk együtt élni? Ez a mottója a Velencei Építészeti Biennálénak, amelyet tavaly a járvány miatt kétszer halasztottak el, de most, május 22-én végre megnyithatta kapuit, hogy a tervek szerint november 21-ig várja látogatóit. A kiállítás globális kérdésekre, a növekvő egyenlőtlenségekre, a megosztottságra, az emberi együttműködés lehetőségeire keresi az építészet válaszait, megoldásait.

Az egykori Santa Croce kolostor teraszos kertje az építészeti biennálé hagyományos színhelye. A magyar pavilon kiállítása az Othernity – Modern örökségünk újrakondicionálása címet kapta. A bemutatkozás szervezője a Ludwig Múzeum, a nemzeti biztos Fabényi Júlia, a kurátor Kovács Dániel művészettörténész, építészeti kritikus, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kurátora. Ugyancsak kurátorként vettek részt a csapatmunkában a Paradigma Ariadné tervezőiroda tagjai: Csóka Attila Róbert, Molnár Szabolcs, Smiló Dávid.

Mit tanulhatunk az építészeti modernizmusból, egy sokat vitatott kor hagyatékából? A kérdésre az Othernity gondolatébresztő válaszokat kínál. A kiállítás alkotói úgy látják, az egykori „keleti blokk” országaiban a sajátos, helyspecifikus modern építészeti örökség sorsa a bontás, vagy az építészeti értékek elvesztésével járó újjáépítés. Véleményük szerint ez részben a fenntarthatósági előírások félreértéséből, s a megváltozott társadalmi szokásokból fakad, ám ezeknél sokkal erősebben érvényesül a politikai ellenszenv és az általa befolyásolt közízlés.

A kérdésre, vajon lehetséges-e másik út a fejvesztett bontáson kívül, a kiállítás válasza egyértelmű igen.

Az Othernity kurátori csapata úgy gondolja: „Ahelyett, hogy eltöröljük vagy átépítjük, használnunk kell a modernizmust. Ezek az épületek egy eltűnt kor és társadalom számára készültek, behatárolt eszközökkel, de nagy erőfeszítéssel és nemes szándékkal. Ma ismét a nagy változások idejét éljük. Újra kell tehát gondolnunk berögződéseinket az örökségről, az építészeti értékről és annak védelméről, és arra kell fókuszálnunk, amit a jelen és a jövő szempontjából valóban fontosnak látunk.”

A Népligetben a Planetárium Lux László és Tömöry Tamás tervei alapján épült az 1970-es években
Fotó: Daniel Dömölky
 
És azt is kiemelik: „Meggyőződésünk, hogy közösségek és nem elvont társadalmi igények számára kell terveznünk. Hisszük, hogy a regionális gondolkodásban nagy lehetőségek rejlenek.”

Ennek az elképzelésnek jegyében tizenkét kelet-közép-európai építészirodát kértek fel tizenkét budapesti szocmodern épület – a Déli pályaudvar, a Dob utcai transzformátorház, az OTP lakóháztorony, az újpalotai lakóház, az OKISZ irodaház, a Domus Áruház, a budapesti Planetárium, az MSZMP XIII. kerületi székháza, a kelenföldi református templom, a kelenföldi városközpont, az újpesti művelődési ház, az Országos Villamos Teherelosztó – újragondolására (az utóbbi kettő azóta, sajnos, a buldózer áldozata lett).

A Kővári György tervei alapján épült Déli Pályaudvar sorsa ma még kétséges
Fotó: Daniel Dömölky
 
A kiállítás alkotói az első olyan generációhoz tartoznak, amely közvetlen, cselekvő módon nem élte meg a szocializmust, és nincsenek tapasztalatai annak építészeti gyakorlatáról sem. Ugyanakkor hasonló épületek között nőttek fel, és hasonló élményeket ápolnak a szocialista modernizmusról, legyen szó Varsó, Pozsony, Belgrád, Tallinn, Odessza, Krakkó, Bukarest, Zágráb vagy Prága építészeiről.

Az Othernity számunkra – magyarázta a kurátorcsapat – olyan új, együttműködésen alapuló metódus, amely segít újragondolni örökségvédelmi gyakorlatunkat, egyben olyan építészeti viselkedésmód, amely felelősebb szakmához és társadalomhoz vezethet bennünket.

S hozzátették, a biennálé főkurátorának, Hashim Sarkisnak arra a kérdésére, „Hogyan fogunk együtt élni?”, az a válaszunk: „Használjuk azt, ami a rendelkezésünkre áll, megértőbb, innovatívabb és érzőbb módon.”