Hosszú éveken át tudományos konferenciák, műemlékes események zajlottak a Műemléki Világnapon, hogy a szakemberek ily módon hívják fel a civil társadalom figyelmét az épített örökség, a történeti tájak megőrzésének fontosságára, ám mindig hangsúlyozva, nemcsak ilyenkor kell környezetünkre, a múltból örökölt és a jövőnek megőrzendő épületekre, a régészeti vidékekre, a történeti tájakra figyelni. Ebben az esztendőben, és így volt ez már tavaly is, a járvány miatt az ünneplés a virtuális térben zajlik. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság kerekasztal-beszélgetést rendez A műemlékvédelem szakmai hagyománya és jövőképe címmel. A Nagy Gergely vezette eszmecserén Haris Andrea művészettörténész, Fejérdy Tamás építész, Körmendy Imre építész–urbanista vesz részt. A beszélgetés rögzített felvétele az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság honlapján érhető el áprils 18-án, 16 órától.
Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság idén is díjazta az elmúlt év legjobban sikerült műemléki helyreállításait, valamint elismerte a példaadó műemlékgondozást. A sokszor nagy vihart kavart Citrom-díj, amely rossz tendenciára, brutális építészeti beavatkozásra, méltatlan átalakításra vagy bontásra hívja fel a figyelmet, ezúttal nem talált gazdára.
Az ördöglovas kastélya
ICOMOS-díjjal ismerték el a bajnai Sándor–Metternich-kastély műemléki helyreállítását, s a kiemelkedő képzőművészeti értékek gondos restaurálását. Az egykori barokk kastélyt és melléképületeit a XIX. század harmincas éveiben az „ördöglovasként” emlegetett Sándor Móric gróf alakíttatta át. Hild József a kor és megbízója igénye szerint tervezte klasszicistává az épületet, amely higgadt eleganciájával, harmonikusan illeszkedett a tájba. Ám a második világháború után a bajnai kastélyt is elérte az államosított, magára maradt kastélyok sorsa. Pusztult az épület, parkját országúttal szelték ketté valamikor a hatvanas években.
A Nemzeti Kastélyprogram keretében került sor a főépület és a mellékszárnyak egy részének hiteles felújítására, a díszudvar és a park sétányainak részleges helyreállítására. Elkészült a feltárt barokk és klasszicista kifestések, ornamentikák restaurálása, az Etruszk- és a Raffaello-terem helyreállítása. Különlegesség, hogy a Raffaello-terem gombafertőzés miatt évtizedekkel ezelőtt leválasztott mennyezeti freskója is visszakerülhetett eredeti helyére. A kastély, bár a helyreállítás még nem tekinthető befejezettnek, remélhetőleg a látogatók előtt is megnyithatja kapuit. (Építtető: Nemzeti Örökségvédelmi és Fejlesztési Nonprofit Kft. Építésztervező: Erő Zoltán; belsőépítészet: Szilágyi Klára, Palatium Stúdió Kft. Kutatók: Mezey Alice, Benckhadt Lilla, Horogszegi Tamás, Galamb Zsuzsa. Restaurátorok: Boromissza Péter Győri Lajos, Osgyáni Vilmos, Illa Gyula, Papp Kinga. Kivitelező: Pharos ’95 Kft. Műemléki felügyelő: Varga Márta)
Szeplőtelen Szűz Mária-templom
Máriapócs középkori eredetű, római katolikus plébániatemplomának támpillérei értékes gótikus eredetre utaltak, s a feltételezést a szentély sokszög záródású alaprajza és a Köpenyes Madonnát ábrázoló falképtöredék igazolta. A helyreállítást forrás- és építéstörténeti falkutatás, restaurátori feltárás, régészeti munka előzte meg. Az elmúlt évszázadok során sokszor átépített templom a tudományos eredmények nyomán nyerhette vissza középkori külső tömegének és belső terének eredeti hierarchiáját. A torony, a templomhajó és a szentély léptékének az eredetihez visszatérő átalakításával arányossá, harmonikussá lett az épület. A fehérre meszelt falak alól a restaurátori kutatásnak köszönhetően előtűnő freskótöredékek egykor gazdag középkori belsőt jeleznek. A megújult térben a Köpenyes Madonna festéstöredék is nagyobb hangsúlyt kap. Az újonnan kialakított liturgikus tér tervezésében a templom plébánosa is részt vett. A közös munka nyomán eredeti szépségét mutató templom méltán lett ICOMOS-díjas. (Tulajdonos: Római Katolikus Egyházközség, Pócspetri plébánia, plébános: Szenes István. Építésztervezők: Wittinger Zoltán, Hild Csorba Bernadett. Belsőépítészet: volt Stella-Team Bt, jelenleg: Creaxia Bt. Vezető belsőépítész tervező: Wittinger Zoltán. Statikus: dr. Vándor András. Gépészet: Laskai Zoltán, EN-EN Stúdió’93 Kft. Épületvillamosság: Bárány Pál, Bárányterv Kft. Műemléki épületkutatás: Juan-Alberto Cabello, Németh Péter, Simon Zoltán. Restaurátor kutatás, kivitelezés: Pintér Attila, Kisterenyei Ervin. Régészeti kutatás: Jakab Attila. Műemlék-felügyelő: Mészárosné Tarr Erzsébet. Kivitelező: Zombor és Társai Kft. – Zombor Szabolcs).
A polgármester szülőháza
Jellegzetes XIX. századi, földszintes kisvárosi polgárházban született Sümeg egykori polgármestere, Ramassetter Vince (1806–1878). Éveken át tartott az épület megújításának előkészítése, amelynek során a művészettörténeti és restaurátori kutatás komoly építészeti és művelődéstörténeti értékeket tárt fel. Az eredeti térszerkezetet visszaállító felújítás során számos, az épület gazdag történetére utaló fragmentum vált megtekinthetővé: a folyosón üvegpadló alatt látható az eredeti padlóburkolat, a megtalált, töredékes formában restaurálták a boltozatos szobák falfestéseit és a kályhák folyosóra nyíló fűtőnyílásait. A neves kékfestő családból származott Ramassetter Vince iskolákat is alapító polgármestersége mellett sikeres szőlősgazda és borkereskedő volt. Az épületet bemutató kiállításon ezt a történetet is megismerhetik az érdeklődők. Az ICOMOS-díjat a műemléki értékek hiteles megőrzésével, a „konzerválni és nem rekonstruálni” szemlélet előtérbe helyezésével érdemelték ki a Ramassetter-ház megújítói. (Tulajdonos, építtető: Sümeg város önkormányzata. Tervező: Dencs Tibor – Séma Műszaki Iroda. Kutató: Veöreös András. Festőrestaurátor: B. Juhász Györgyi, Lángi József, Szalay György. Kivitelező: Sümegi Közszolgáltató Kft. Műemlék-felügyelő: Bódis Péter)
Valaha vár volt
Szögliget felett, a Várhegy fennsíkján magasodnak Szádvár romjai. A tatárjárás után emelt vár a história szerint a XV. és a XVII. század között élte fénykorát, majd elhagyatva pusztulásnak indult. A Szádvárért Baráti Kör tagjai 2006-ban kezdték meg a benőtt romok kitisztítását, és szakemberek segítségével a megmaradt bástya és falszakasz állagmegóvását. A munka a Nemzeti Várprogram hatására gyorsulhatott fel. Nem az egykori vár „felépítése” volt a cél, hanem a rom megőrzése természetes környezetében, a táj és a rom évszázadok óta tartó együttélésének megtartása. Különös tekintettel arra, hogy Szögliget–Szádvár az Aggteleki Nemzeti Park területén maga is a világörökség része. A természeti környezet megóvása érdekében csak a romokat közvetlenül veszélyeztető fákat vágták ki, így megmaradhatott a romterület ligetes jellege. A falakat 440 méteren megerősítették, biztonságos látogatói útvonalat hoztak létre. A fogadópont az alsóvár, ahol tölgyfa-gyilokjáró épült a falkorona és a lombkorona magasságában. A felsővárba a történeti teherfelvonó nyomvonalán vezet az út. A látogatói élményt a feltárt töredékeket bemutató kőtár teszi teljessé. A szükségszerű kortárs építészeti kiegészítések a tölgyfa alkalmazásával a középkori anyaghasználatra is utalnak. Az épített örökség megőrzésének és a természet óvása érzékeny egyensúlyának szép példáját adja az ICOMOS-díjjal elismert szögligeti Szádvár konzerválása és bemutatása. (Kezelő: Északerdő Erdőgazdasági Zrt., Miskolc. Építtető: NÖF Nonprofit Kft. Projektmenedzser: Kincses Zoltán. Régész, kutató: Gál Viktor. Tervező: Kelemen Bálint, építészmérnök, Németh Zita, tájépítész. Kivitelező: Salisbury Kft. Budaörs)
Templomok és temető
Példaadó műemlékgondozásért-díjat kapott Déri Péter, a Szombathelyi Egyházmegye papja, a Vas megyei Jánosháza plébánosa. Mindig azt vallotta, hogy a települések kincseit, a múlt nyomait hordozó templomokat meg kell őrizni, hogy évszázadok múlva is mesélhessenek, hogy minél többet tudjanak megmutatni régi korok művészeti értékeiből. Szombathelyi kollégiumi elöljáróként a Brenner János Kollégium belső udvarának és pincéjének, Vas megye aprófalvaiban végzett papi szolgálata során pedig a csehimindszenti, bérbaltavári, csehi, csipkereki, mikosszéplaki, nagytilaji plébániatemplomok, valamint a nagytilaji hegyi kápolna szakszerű helyreállítása fűződik a nevéhez. Jelenleg az ő irányításával zajlik a hosszúperesztegi plébániaépület, a karakói temető és a vashosszúfalui templom felújítása is.
Ugyancsak a Példaadó műemlékgondozásért létrehozott díjat nyerte el a Nemzeti Örökség Intézet a Salgótarjáni úti zsidó temető gondozásáért, a páratlan értékű síremlékek karbantartásáért és helyreállításáért, méltó állapotban tartásáért, bemutatásáért. A 145 évvel ezelőtt megnyitott, a múlt század második felében szinte elfeledett, enyészetnek indult sírkertet 2002-ben – épített és kulturális értékeire tekintettel – műemlékké nyilvánították. Öt éve a Nemzeti Örökség Intézete a szellemi örökösök és nemzetünk élő emlékezetének részeként gondozza a temetőt. A kertészeti beavatkozásoknak köszönhetően egyensúly jött létre épített és növényi architektúra között, folyik a terület teljes feltérképezés, a katalogizálás, a tudományos és ismeretterjesztő kiadványok megjelentetése, az egyes sírépítmények, a hosszú kerítésfal karbantartása is.
