Ha keresztnevet kellene párosítani a Hild vezetéknévhez, már többen bajban lennének, mert van belőle János és József, Károly és Vince, sőt még Viktor is – igaz, ő már egészen más területen alkotott maradandót. Ha viszont arra kérnénk az átlagembert, aki hallotta már ezt a nevet, hogy mondjon Hild tervezte házat – mindegy melyik keresztnévvel –, valószínűleg csak vakarná a fejét.
Hild József – mert építészként az ő munkássága volt a legjelentősebb a családból – elképesztően termékeny volt. Közel kilencszáz alkotásáról tudunk. Gyakorlatilag az ő házaiból épült fel a reformkori Pest, a XIX. század végi nagy átalakításokig az ő építészete határozta meg a város képét. De nemcsak a fővárosban, szerte az országban tervezett kastélyokat, fürdőket, villákat, közintézményeket, leginkább szép, letisztult, klasszicista stílusban.
Igazán kiemelkedőt és maradandót a templomépítészetben alkotott. Ám olyan különös a sors, hogy csak néhány esetben tudta teljesen végigvinni elképzeléseit. Egyszer más által megkezdett munkát kellett befejeznie, máskor az ő tervei szerint indult építés került később más kezébe. És az utókor nem minden esetben az ő nevére emlékszik. Pedig jelentőségét jól mutatja, hogy Pesten mind a négy nagy történelmi egyház legjelentősebb templomépítésében részt vett.
A Budapest-szentistvánvárosi Szent István királyplébániatemplom a legjelentősebb mű, amelyet a legtöbben egyszerűen Bazilika néven ismernek. Alighanem ez lehetett volna Hild József fő műve, ha az ő tervei szerint fejezik be. A munka elnyerésekor már túl volt az 1937-ben felszentelt, gyönyörű, klasszicista egri főszékesegyház tervezésén, s bár az esztergomi főszékesegyházat akkor még nem adták át, már komoly referenciát jelentettek neki az ott elért eredmények. Esztergomban ugyan csak át kellett dolgoznia meggyilkolt elődje, Packh János terveit, de a bazilika esetében teljesen eredetit alkothatott.
Hild a lipótvárosi – a városrész 1790-ben, II. Lipót koronázásának emlékére kapta a Lipótváros nevet – bazilikára több tervet is készített. Végül egyszerű, mégis fenséges megjelenésű épületet kezdtek építeni. A tervek szerint négy saroktornyán nem lett volna sisak, a főhomlokzat gigantikus oszlopsora fogadta volna az érkezőket. Az oszlopsort nem timpanonnal, hanem szentek szobraival akarta lezárni.
Bár az első terveket 1845-ben vetette papírra, az építkezés csak 1851-ben indulhatott meg. Hild 1867-ben hunyt el, így már nem érte meg, hogy a következő évben a kupola a silány építőanyag és a statikai hibák miatt beomlott. A munkát később Ybl Miklós vette át, aki alaposan átdolgozta az eredeti terveket korszerűbb, neoreneszánsz stílusban. Hogy befejezni ő sem tudta a végül 1905-ben felszentelt templomot, az már egy másik történet.
A hatalmas építkezés nem kötötte le Hild minden kapacitását, közben számos más fővárosi templom átalakításában is részt vett.
Ha egyetlen épületen szeretnénk megismerni a főváros építészetét, elég besétálni a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomba, abban ugyanis az ókori rómaitól a 2020-as kortárs építőművészetig szinte minden korszak és irányzat képviselteti magát. Hild József természetesen itt is a klasszicizmusért felelt: a nyugati karzatot tervezte meg ebben a stílusban.
Apró érdekesség, hogy ezen az épületen apja, Hild János is dolgozott korábban. 1808-ban ő készítette el az új főoltárt, amely ott is maradt egészen addig, amíg egy újabb építészeti divathullám nem érte el a házat. Amikor neogótikus stílusban építették át belső terét, a klasszicista alkotást szétszedték, és a rákoskeresztúri Szent Kereszt Felmagasztalása-plébániatemplomban állították fel újra. Ott látható mind a mai napig.
Hasonlóképpen csak módosította a már álló épületet Józsefvárosban, ahol az impozáns Szent József-plébánia templom átalakítását bízták rá. Alaposan felújította és újraboltozta a házat, valamint egy szép, carrarai márványból készült főoltárral gazdagította a belső terét.
Hild József nemcsak a katolikus egyháznak dolgozott. A legnagyobb budapesti protestáns templom, a Deák téren álló evangélikus is neki köszönheti mai megjelenését. A házat eredetileg a Nemzeti Múzeumot is jegyző Pollack Mihály, a klasszicista építészet másik nagy magyar mestere tervezte. Főhomlokzata akkoriban még máshogy festett: jóval egyszerűbb megjelenésű volt, igaz, középen egy kis torony díszítette.
1849-ben, Buda ostromakor a várat védő Heinrich Hentzi merő bosszúvágyból lövetni kezdte Pestet. Ennek számos épület – többek között a szintén Pollack tervezte Redoute, a Vigadó elődje is – áldozatul esett, s megrongálódott az evangélikus templom is. A helyreállításra majdnem egy évtizedet kellett várni, amikor Hild díszesebb, összetettebb új főhomlokzatot tervezett hozzá. Ekkor kerültek helyükre a dór falpillérek, a timpanon és a nemes megjelenésű főpárkány. A tornyocska amúgy még akkor is megvolt, azt csak 1875-ben kellett elbontani, amikor életveszélyessé vált.
Néhány sarokra innen egy másik vallás hatalmas épülete áll, a neológok zsinagógája, vagyis a Nagyzsinagóga, esetleg egyszerűen csak a zsinagóga. Hild József itt csak közvetve, a kőművesmunkákat végző cégével kapcsolódott bele a munkálatokba. Akkoriban még gyakori volt, hogy az építész nemcsak tervezett. József apja, János például inkább kivitelezőként vált ismertté, meg azzal, hogy fontos szerepe volt Pest első rendezési tervének megalkotásában. Érdekes, hogy a zsinagógát tervező osztrák Ludwig Förster mellett több neves építész, illetve építészcsalád is részt vett a munkákban. Feszl Frigyes, a magyaros építészeti stílus megteremtője például a belső terek kialakításáért felelt, míg a téglákat Lechnerék kőbányai gyárában készítették – igaz, a család leghíresebb sarja, Ödön akkoriban még csak gyerek volt.
Továbbhaladva a körúton újabb jelentős egyházi épülethez érkezünk: a Kálvin téren áll Pest első és máig legnagyobb református temploma. Ezt Hild Vince tervei szerint kezdték építeni 1816-ban, és 1830-ra készült el. A tornya és az oszlopos előcsarnoka akkor még hiányzott, azokat már Hild József – Vince unokaöccse – tervei szerint építették meg, 1859-re készült el teljesen.
Hogy ez a Kálvin térről ismerős forma mennyire Hild Józsefhez köthető, azt jól láthatjuk egy másik, szerényebb és jóval kevésbé ismert templomon. Ez a császárfürdői Szent István király-kápolna a Frankel Leó úton.
A reformkorban ismét divatba jött ugyanis a gyógyvíz, így újra felfedezték az ősi forrást, amely mellett már a középkorban is kórház–fürdő–templom épületegyüttes állt. 1844-ben aztán ismét nagyszabású építkezésbe kezdtek. A klasszicista kápolnához portikuszt, timpanont és homlokzati középtornyot tervezett Hild József, akárcsak a Deák téri és a Kálvin téri templomnál. Érdekes, hogy a kis utca forgalma már 1870-ben akkora volt, hogy a bejárati oszlopsort el akarták bontani, ám végül letettek erről, így az szerencsére a mai napig áll.
Ugyanakkor hiába a sok szép, szabályos, ókori formákat idéző terv, hiába a grandiózus épületek, a főváros legnagyobb katolikus, legnagyobb református és legnagyobb evangélikus temploma – Hild József legszebb és legkülönlegesebb egyházi épülete Budapesten mégis egy csöpp kápolna Zuglóban, amely mérete ellenére nemcsak az életműben, de a magyar építészettörténetben is jelentősnek mondható.
Ennek köszönhetően Hermina nevét sokan ismerik. Olyanok is, akik nem is tudják pontosan, ki volt.
Akárcsak Hild Józsefét.
