A Marriott Hotel, az InterContinental Budapest Hotel, a Novotel Hotel és hazánk legnagyobb rendezvényi helyszíne, a Budapesti Kongresszusi Központ 1984-ben megnyitott épülete mind Finta József és irodájának alkotásai, s mind a rideg funkcionalizmus kiszámított és érzelemmentes világának művei. E funkciójukat kitűnően betöltő épületek felett eljárt az idő, ahogyan ezt a számtalan új építészeti törekvés megjelenése is mutatta, és a derékszögekre komponált egyhangúságot Finta is látta, késői műveiben kísérletet tett ennek a meghaladására.
Részlet a Magyar Szemle írásából:
Finta első jelentős munkája az 1961-ben tervezett dunaújvárosi garzonház volt. Az épület a zárt, kubisztikus formájával, monoton ablaksoraival a modernizmus jellegzetes képviselője, és így tökéletesen beleillett abba a szemléletváltásba, amely az 50-es évek közepétől indult el. Méretével, nyolcemeletes magasságával is eltért a korábbi dunaújvárosi lakóépületektől. Ez a műve a modernizmus megújulásának jellemző és fontos alkotása volt és ezért az épületéért megkapta az Ybl-díjat.
Az 1960-as években meginduló osztrák befektetéseknek köszönhetően a budapesti szállodaépítés új korszaka kezdődhetett el. A fővárosban már korábban is készültek hasonló funkciójú építmények, amelyek közül Szkalnitzky Antal Hungária Nagyszállója korának kiemelkedő alkotása volt, amit a háborús pusztítás után nem építettek újjá. Az ezzel szomszédos telken épült meg a Hotel Duna Intercontinental, a főváros első II. világháború utáni luxusszállodája. A kiírt pályázatot 1966-ben Finta József a Lakóterv építésze nyerte meg, a kiválasztott terve alapján felépített szállodát 1969. december 31-én nyitották meg.
A szálloda luxusa a konvertibilis valutában fizető vendégeket szolgálta, Dunára néző szobákkal, éttermekkel, terasszal, szépségszalonjával és Intertouristnak nevezett üzletével, ahol nyugati valutáért lehetett vásárolni. A szálloda a kor modernizmusának jellemző épülete, sokban hasonlít a dunaújvárosi garzonházra. A legfontosabb különbség a megtörő előrenyúló homlokzat – amely a Duna felé kinyúló és a dunai kikötővel közvetlen kapcsolatot teremtő épület elvetett tervének a maradványa – és a tetőterasz kialakítása. Az új szálloda furcsa ellentéte a közelében álló száz évvel idősebb, az 1865-ben átadott Pesti Vigadó épületének, amelyben jól látszik a két gondolkodásmód alapvető ellentéte is. A Vigadót Feszl Frigyes úgy tervezte meg, hogy az a megszülető, várt és igényelt nemzeti stílus első alkotása legyen. Ezt szolgálják az egyedi oszlopai és oszlopfői, az oromdíszek és a szobrászi alkotások is. Ezekben megjelennek a magyar történelem nagy uralkodói, hadvezérei és az épület funkciójára is utaló zene és tánc motívuma. A historizáló építészet szívesen használta a társművészeteket, a plasztikát a külső megjelenésben, a festészetet a belső térben, amelyek nem csak változatosságot teremtettek, hanem az épület funkciójára is utaltak. A Bauhausban megfogalmazott funkcionalizmust szolgáló eszmék, és az ebből kinövő klasszikus modern lemondott ezekről, megtagadta a történelmi előzményeket.
Láthatjuk, hogy a magyar építészetben a hatvanas évektől ez a modernizmusnak nevezhető stílus volt a domináns, és ezt igényelték a külföldi befektetők is, akik számára Finta József szép számú épületet, elsősorban szállodákat tervezett. Ennek az eredménye az, hogy a hetvenes években megjelenő különböző építészeti irányzatok a magyar építészeket is megérintették, fel-szabadító erőt is adott az ekkori oktatásban kötelezően privilegizált funkcionalizmussal szemben. A funkcionalizmus az építészetben is meghonosította a tömegtermelést, megszüntette az alá- és fölérendeltséget, és ezzel az új kor azon eszméjét tette láthatóvá, hogy mindenki egyenrangú, nincsenek kiváltságok, ezért a homlokzatok, belső terek is ezt az egyformaságot hirdetik. Ezt Finta is érzékelte. „Mivel szilárd, valós társadalmi igényekre támaszkodó, életrevaló építészeti gondolat hiányát olyan objektíve jól megfogalmazható részgondolatok pótolják, amelyek kilúgozott érveikkel elsöprik az érzelmeskedés vádjával olyannyira szégyenpadra vont építészeti érveléseket. És létrehozzák egészséges, levegős, napfényes, a gépkocsi és a gyalogosközlekedést precízen befogadó, modernnek mondott, és mégis szürke, uniformizált sematizmusuk miatt elviselhetetlen településeinket” – fogalmazta meg 1977-ben, Veszprémben tartott előadásában.
