Az Országút a Magyar–Török Kulturális Évad programsorozatához kapcsolódva magyar–török kétnyelvű, illusztrált novelláskötetet ad ki T’ÖRÖKSÉGÜNK – Ortak Miras – sonsuz takas, azaz Örökül kaptuk, örökül hagyjuk címmel. Juhász Kristóffal a Mese a békehozó rózsamagról című meséjéről, Gül Babáról, a mesék fontosságáról és mesemondói tapasztalatairól beszélgettünk.

Szenvedélyes irodalomtörténész és kritikus, igazságkereső indulat fűti, elkötelezett írástudó. Semmiféle kirekesztés nincs ínyére: a nyugatosok mellett látóterében ott van Pilinszky, akárcsak a népiek. Mind, akiknek „világító lámpásuk az ethosz volt”. Szakolczay Lajos irodalomtörténésszel beszélgettünk.

Székelyhidi Zsolt könyvének előzetes szövege magából a Szentírásból való, Szent János evangelistától a Jelenések Könyve, az Újszövetség textusa. Miért és hogyan történik az átírás?

Száraz Pál novellisztikája a széppróza legősibb hagyományaihoz kapcsolódik: amiben otthonosan mozog, az a történet, a mese, sőt: a sztori. És nagyon jól teszi, hogy ezt a nemes tradíciót követi, mert jó történeteket mond el – és jól mondja el azokat.

A szlovéniai magyar irodalom intézményesülésének kezdeti időszakába kalauzolom el az olvasót, oda, ahol Szúnyogh Sándor programverse (Tavaszvárás) szerint „az első gyermeklépésektől” kellett kezdeni mindent. 

Nemrég, június 25-én volt a költő, Gyóni Géza születésének száznegyvenedik évfordulója, aki az első világháború poklában egy szibériai fogolytáborban hunyt el. Rá emlékezünk.

A székesfehérvári irodalmár, író, a költészet irányába fordult: személyes, lírai jegyzeteiben emlékek, félelmek, szépség és köznapiság elegyednek és válnak az élet „fotogramjaivá”.

Az albán és világirodalom nagyszerű írója nyolcvannyolc évesen távozott közülünk, Tiranában.

Olvassa az Országút nyomtatott változatának június 26-án megjelenő 117. számát, amiben más érdekes cikkek mellett az irodalmi rovatban Sántha Attila kézdii nyelven megírt félig mókás, félig komoly nyílt levele várja Önt!