A házak beszélnek. Minden ház beszél, a régi lakókról, régi dolgokról – csak érteni kell a nyelvükön.

Udvardy Zoltán érett novellista. Nem csak azt tudja, hogyan kell befogni a denevéreket – legújabb kötetében ehhez még szakszerű tanácsokat is ad, – de azt is tudja, milyen amikor a történelem vadmalacok képében rohan felénk.

Hiánypótló munka a „Kedves Bátyuskám!” – Várkonyi Nándor és Weöres Sándor barátsága levelezésük tükrében című kötet, amely a 95. Ünnepi Könyvhétre jelent meg, hiszen a két ismert író levélváltása eddig nem látott napvilágot.

Legalábbis ezt vallja az Ágain megtart című, még szinte nyomdaillatú kötet szerzője, aki nem jelentkezik sűrűn új verseskönyvvel, ám kiérlelt, míves költeményekkel tölti meg azt, mint a mostanit is. Formáról, indíttatásról, személyességről faggattuk Luzsicza István költőt.

Hiányzik a hazai könyvesboltokból, szerzője gazdag életművének más darabjaival együtt antikvár ritkaságnak számít. Szentkuthy Miklós Prae című monumentális alkotása éppen kilencven esztendeje, 1934-ben jelent meg először, a szerző magánkiadásában.

Az idei, 95. Ünnepi Könyvhetet Győrött az Országút főszerkesztő-helyettese, Király Farkas József Attila-díjas költő nyitotta meg. 

Olvassa az Országút nyomtatott változatának június 14-én megjelenő 116. számát, amiben más témák mellett választ kaphat rá, miről is szól az Ünnepi könyvhét, és hogyan látja kortárs írónk a török-magyar viszonyt?

Az év novellái antológiasorozat a kortárs magyar prózairodalom képviselőinek színe-javát vonultatja fel 2024-ben is. Toldi Éva irodalomtörténésszel, a kötet szerkesztőjével beszélgettünk.

A PENdrive-estek azonkívül, hogy színvonalas élményt nyújtanak, egy-egy estére összehozzák az irodalmárokat és irodalomszeretőket, akik – személyes ellentéteiket félretéve, korosztálytól, politikai nézettől függetlenül – csendben, valóban egymásra figyelve hallgatják végig egymást. 

„Más a szülőföld és más a haza: az egyik gyerekkori emlék, a másik férfikori gond” – Cs. Szabó László Erdélyben című könyvében fogalmazta meg hitvallását, életének abban a boldog pillanatában, 1940 őszén, amikor két évtized után újra útlevél nélkül utazhatott hazájából szülőföldjére, Budapestről Kolozsvárra.

Könyvbemutatók, irodalmi beszélgetések, szabadtéri koncertek és borozgatás várja az irodalom, zene és nemes borok kedvelőit a híres fürdővárosban, a június 12. és 16. között rendezendő Könyv-Bor-Jazz Fesztiválon.

Az óvodai étkeztetés alaposan át- és kibeszélt téma, az lesz a jövőben is. De én most nem a megszokott „sótlanul főznek”, „nem eszi meg a gyerek” csontokat szeretném tovább rágni.

Victor Hugo olyan az irodalomban, mint a vulkán a természetben: magasztos látvány, és környezetét felperzselő láva. Arra a kérdésre, hogy ki testesíti meg legjobban a francia szellemiséget, őt illik megnevezni. Vele kezdtem ezért a francia irodalmi kirándulásom.

Az egyik, kevéssé emlegetett fajtája a megkülönböztetésnek a nyugati ember lenézése a kelet- és közép-európai ember iránt. Nem mai keletű, már Márainál is megjelenik. Aki ott ült az 1900-as évek elején Párizsban a Dôme kávéház teraszán, akár Picasso vagy Elmyr de Hory, a nagy műtárgyhamisító.

Sokan féltették hazánk egyik legjelentősebb irodalmi elismerését a végleges megszűnéstől, de mára kiderült: ismét lesz (immár nagybetűs) Libri Irodalmi Díj! Az elismerést idén 2023 legnépszerűbb könyvei kapják, és a korábbinál jóval több, összesen 11 kategóriában hirdetnek győzteseket.

„Jaj, lábaim, miért nem vagytok otthon ott, ahol az, ki kormányozta léptünk.”

Elérkezett némileg dekadens világunkba a poszthumanizmus eszméje, válaszul a klímaválságra, túlnépesedésre, globalizációs ártalmakra meg a többi legújabb kori civilizációs nyavalyánkra. Zsille Gábor és Székelyhidi Zsolt költőkkel beszélgettünk arról, hogyan is látják mindezt irodalmárszemmel.