Szépirodalom

Önlekopó graffiti
Murányi Zita
Önlekopó graffiti

Egy hete esett az eső. Egyfolytában, nemcsak úgy ímmel-ámmal, ez vízözön – gondoltam megint. A fontos dolgokat sosem jegyzem meg, összefolynak, bezzeg azt igen, hogy szeptember hatodikán szerettem bele.

E, avagy etűd légyre és gitárra
Király Farkas
E, avagy etűd légyre és gitárra

Augusztusban szellőztetni – ahogyan ez köztudott – vagy hajnalban, vagy naplemente után, a szúnyoghadak visszavonulását követően érdemes.

Három nem létező remekmű
Gerencsér Zsolt
Három nem létező remekmű

Mégpedig a magyar könyvpiacról, ahol a könyves szakma tragikus helyzete és a mind kevesebbet olvasó emberek ellenére tonnaszám fogynak a könyvek, toplistákon az olyasmikkel, mint az alábbiak.

Vukovár: a víztorony árnyéka
Domonkos László
Vukovár: a víztorony árnyéka

Hogy harmincnégy év sok-e vagy kevés nemcsak nézőpont és relativitás kérdése. A „mihez képest?” viszonylagosságát az emlékek, az érzelmek és a génekbe rögzült tapasztalatok állítják olykor fejtetőre – és ha az ember annyi év után az egykoron rémálom-fogalomnak számító Vukováron, az egykori magyar Szerém vármegye székhelyén, Valkóvár városában jár: mindez különleges fénytörésben áll előttünk.

Miért is nem volt – Szegedi Kovács György versei
Szegedi Kovács György
Miért is nem volt – Szegedi Kovács György versei
Mint Bakonyi István írja a költőről: Sárszentmihályon él, Székesfehérváron dolgozik. Ám szegedi születésű. Hasonló időben, megélésben, lélekben „többlétűség” köszön vissza verseiben is.
Íme, hát a vers – Lázár Balázs két költeménye
Lázár Balázs
Íme, hát a vers – Lázár Balázs két költeménye
A Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyen az Országút különdíját kapta a költő, akinek két, a megmérettetésen szereplő művét olvashatják.
A szó passiója
Rónai Balázs Zoltán
A szó passiója

Idén másodjára adhatjuk át az Országút különdíját, amellyel lapunk a balatonfüredi Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyhez csatlakozott.

Költők versenye – Országút-különdíjjal
Költők versenye – Országút-különdíjjal

Több száz vers érkezett az idei, 33. alkalommal kiírt Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyre. A fődíjat Kugler Viktor Pinnokióbőr című költeményével érdemelte ki.

Vasfüggönyt romboló szerelem
Dálnoki Zoltán
Vasfüggönyt romboló szerelem

A híres filmszínésznő Párizsban, a lenyűgöző hangú bárd Moszkvában; áthatolhatatlan kerítések közöttük. Éppen negyvenöt éve halt meg Vlagyimir Viszockij. Házassága Marina Vladyval bebizonyította a szabadság s az emberi szellem minden akadályt ledöntő erejét.

Az Aranykert komor feltámadása
Domonkos László
Az Aranykert komor feltámadása

Vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül – Kányádi Sándor sorai olykor úgy jutnak az ember eszébe, ahogyan az immáron évszázadosnál is régibb magyar szétszakítottságba botlik. Komoran és megállíthatatlanul. De megízesülve.

Örökké – Acsai Roland verse
Acsai Roland
Örökké – Acsai Roland verse
Nagy László-emlékvers a költő Adjon az Isten című versére, amely ritmusában és modorában egyaránt a nagy elődöt idézi.
Vérüknek tekintették
Csisztay Gizella
Vérüknek tekintették

Száz éve született és negyven éve autóbalesetben ment el Kerényi Grácia, a XX. század legnagyobb polonistája, a lengyelek és magyarok közé aranyhidat építő műfordító költőnő.

Csapdában az AI világban
Gáspár Ferenc
Csapdában az AI világban

„Titok az erekcióhoz 90 felett”. Ezt olvasom ma azon a zenei csatornán, amin a múltkor a „Tudod, hogy mikor jön el a halál?” címmel jelentek meg jó tanácsok az elkerülhetetlen vég felismerésével kapcsolatban.

Fiume, Fiume – drága Adriánk
Juhos-Kiss János
Fiume, Fiume – drága Adriánk

Fiume, Fiume! Ami még mindig a Trianon előtti világot jelenti, a Kaiser und König boldog békeidejét a magyarnak... Hiába szálltak el az évek, hiába nyírt meg a történelem, vissza-visszajárunk. Pedig az „Adriánk” már csak emlék.

A zaklató – Ayhan Gökhan verse
Ayhan Gökhan
A zaklató – Ayhan Gökhan verse
Változó nézőpont, változó szimpátiák bizonytalan érzete jelenik meg ebben a versben a hétköznapok egyik egyszerű gondja kapcsán, amelyben nincs feloldás.
Köldökzsinór – Fellinger Károly verse
Fellinger Károly
Köldökzsinór – Fellinger Károly verse
A felvidéki költő versében megható, mégis realista ábrázolását adja a szülői szeretetnek és ragaszkodásnak.
A kukoricamorzsolóba kötött AI meséje
Novák Valentin
A kukoricamorzsolóba kötött AI meséje
Aki azt hiszi, hogy az AI- és robotapokalipszis lerágott csont, az téved. Pár egyszerre fő- és mellékszereplő robotporszívó, játékautó és társaik történetét olvashatják, a kibontakozó forradalomban.
Szent István királyhoz
Faludi Ferenc
Szent István királyhoz
A XVIII. század ma kevéssé ismert, de de korántsem jelentéktelen jezsuita költőjének versével emlékezünk államalapításunkra, és államalapítónkra. 
Az ember ne legyen telhetetlen
Gazsó L. Ferenc
Az ember ne legyen telhetetlen

Mutogatom a családi képeket, előveszi az övéit. Dédunokák, a kislány nyolcéves, az öccse hat. Az én kis hajas babáim – mondja Marica, és szemébe visszaköltözik a gyerekkoromból ismert fény. Beszélni nem tud velük, mert egy szót sem értenek magyarul.

Délvidéki történet – A műtős nővér
Triceps
Délvidéki történet – A műtős nővér

Azt a szirupos hülyeséget, hogy az embernek csak egy anyja van, én duplán is megcáfolhatom: először, amikor megkaptam anyát, aki volt, és másodszor, amikor elveszítettem, aki lett.

A másik gyermek
Sz. Kárpáthy Kata
A másik gyermek

Én vagyok a gyermek, aki a szüleivel maradt. Aki a juhokkal foglalkozik napközben, este pedig a szolgák ruháját foltozza. Aki beszél a kereskedőkkel, orvosért megy, eljár minden ügyben. Én vagyok a másik gyermek, a tékozló fiú testvére.

Homo ludens – Bauman Beatrix Bianka versei
Homo ludens – Bauman Beatrix Bianka versei
A szekszárdi születésű fiatal költőnő korát meghazudtolóan markáns versei világának – világunknak – egyszerre mikro és makrovetületeit mutatják, már-már elidegenedettséget éreztető részletességgel és elfogulatlanul.
A vonatember, avagy a lefecsegés
Kókai János
A vonatember, avagy a lefecsegés

A vonatember, csak így hívtam, mindig ugyanott ült, ugyanabban az időpontban. Ha nem volt ott, tudtam, hogy nem a jó vonatra és nem a megfelelő időpontban szálltam fel. Amikor először feltűnt, én is feltűntem neki. Próbáltam úgy tenni, mintha természetes lenne, de nem volt az.