Fazekas Lajos sokszínű művészegyéniség: diákként verseket írt és publikált, majd a film felé fordult, s az egyik legtöbb filmet jegyző alkotóvá vált mint rendező, operatőr, színész, sőt kaszkadőr. Szeme világát vesztve újra a költészet felé fordult, ugyanolyan eredeti hanggal és tehetséggel.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ez az egyik legismertebb műve, amivel annyian foglalkoztak már, de az ezernyi elemzésnek sem sikerült tönkretennie: még mindig gyönyörű.

A filmművészetben is otthon lévő költő születésnapi verse vérbő korábrázolás is, olyan szereplőkkel, mint Mészáros Márta vagy Jancsó Miklós, nem utolsó sorban pedig a budapesti éjszaka és hajnal.

George Szirtes alighanem az egyetlen, aki magyar háttérből indulva élvonalbeli angol nyelvű költő lett. A versírás mellett a magyar irodalom, Csoóri, Kosztolányi, Krasznahorkai, Krúdy, Márai, Nemes Nagy és mások fáradhatatlan tolmácsolója. Madách-fordításáról beszélgettünk.

Nagyanyám, a híres kottalapozó el-eltűnik hírtelen. Jelentése tételei nélkül maradunk, ha nem ad jelet távozásairól, jelenéseiről. A hírekből hirtelen annyit tudok, hogy erdőben általában vadnyom, saját behallása szerint számtalanszor Eltűnő Zsuzsannának ismeri magát.

Évtizedek múltán is tehet csodát a lelkiismeret időket nem ismerő ereje. A világháborúban szétlőtt helyére új templomot teremthet akár – amint ez meg is történt Szigetszentmiklóson.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Számtalan bús-szerelmes versének egy jeles darabját adjuk most közre.

Persze humoristát vagy parodistát is írhattam volna a címben. Hiszen Bagi Iván eme oldalát valószínűleg többen ismerik, mint az irodalmárét.

Dürrög a hegy, mondja a présház előtt a meglett korú férfi. Öblíti a fahordót, készül a szüretre. Dürrög a hegy, egyszer innen, másszor onnan. Riasztólövedékek védik a termést a seregélycsapatoktól. Az Öreg Leshegyről visszatekintve a nádasnál kering-sötétlik a madárfelhő.

Mekkorát üt egy szegedi papucs sarka – avagy hogyan menekültek meg a szegedi lányok a parázna Hóbijárt basától?

Nagyon figyeltem. Nem lehetett több, mint két ütés a fejszével, mire felébredtem. A dunyha vastag. Rám terül, szigetel, ahogy a félelmet választja el tőlem a figyelem, amibe belebújok, mint fürdés után a pizsamámba. Figyelem azt, ami nem lehetséges.

Molnár Ferenc unokájaként életre szóló muníciót kapott elődeitől, könyvek sorát töltötte meg híres családtagjainak legendás történeteivel. Több mint hat évtizedes londoni emigrációja során mindig magyarul írt. Nem változott Budapest iránt érzett rajongása sem. Sárközi Mátyás József Attila- és Kossuth-díjas íróval beszélgettünk.

A szerzőt legtöbben humoristaként és műsorvezetőként ismerik, de költő is, aki szabadverseiben komoly húrokat penget, intellektuális, egyszerre befelé és kifelé is figyelő költészetében.

Igen, nyaral, méghozzá bent, a munkahelyén – hehe, hú de vicces, de most már szálljanak le róla. Van elég munkája anélkül is, hogy bosszantanák azok, akik így ráérnek. Hogy miért dolgozik a szabadsága alatt?

Ha a sátán e bájos balatoni faluban ígérte volna neki a világot, Rákosi Jenő szerint tán az Isten fia sem tudott volna ellenállani a kísértésnek. Szepezdet az igéző táj mellett Keresztury Dezsőtől Sárközi Mártáig az itt megpihenő írók, művészek tették emlékezetesen otthonossá.

Felkerekedtünk és Petőfi nyomába eredtünk „az alföld tengersík vidékin”, ahol szemünk láttára kelnek életre a költő által megénekelt tájak, épületek.

A tavaly októberben elhunyt jezsuita szerzetes, költő Szabó Ferencet nem mindennapi barátság fűzte Lator Lászlóhoz. A végső búcsú idején talán nem érdektelen felidézni ennek történetét, melyet karcsú, csupán a barátok, ismerősök könyvespolcán álló kötetek őriztek meg.