Lefotózta a magyar irodalmi élet szinte valamennyi szereplőjét, miközben írt, zenélt; nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját a sokoldalú művész, Székelyhidi Zsolt, akivel izgalmas életpályájáról és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Szindbád és Rezeda Kázmér társaságába csöppentem egy verőfényes őszi szombat reggelen Füreden, Blaha Lujza szalonjában. Felejthetetlen élményben volt részem. Ötfogásos gábli, vagyis villásreggeli várt, zongorakísérettel, seprőpálinkával, barna sörrel és kapucínerrel.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a művében tettre buzdít, ledőlt, mocsárba hullt, egykor magasztos szoborhoz hasonlítva az országot, melyet régi fényébe, helyére viszaállítani kell. 

Madách Imre születésének 200. és Az ember tragédiája ősbemutatójának 140. évfordulója alkalmából emlékestet szervezett a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozata az MMA székházában, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán 2023. október 26-án este.

A József Attila-díjas, nemrég Arany János-díjban részesült költő az íráson túl aktív és sikeres természetfotós és -filmes is. Most publikált versét saját képeivel együtt adjuk közre.

Kiemelkedő irodalmi munkásságáért Végh Attilának ítélte oda az idén az 1995-ben alapított Arany János-díjat a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványának kuratóriuma; az elismerést a szövetség hétfői rendezvényén adták át, Budapesten. 

A fiatalember egy pillanatra megtorpant, amikor befordult a ház sarkánál. Végignézett az omló vakolatú, egyemeletes külvárosi házon, ahol születése óta lakott. Az udvaron a keskeny ösvény melletti kúttól a távolabbi poroló sziluettjén keresztül a kerítésig néptelen csönd a szép nyár eleji délelőttben.

Gergely Ágnes endrődi születésű, Kossuth-díjas költőnk, aki nagy szerencsénkre túlélte a holokausztot, idén október 5-én tölti be kilencvenedik évét. Két versével köszöntjük.

Először is: az én fogsorom is elég ronda, kiharapom a pókot a sarokból úgyszólván, ez egyébként mostanában amúgy is divat. Tehát minden lófogú angolnak üzenem, hogy nem a gúnyolódók kívülállásával, hanem az együtt szenvedők bévül-levésével adtam a címet.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. A vers szimbolikája nem szorul magyarázatra, már csak azért sem, mert ez a költő egyik legismertebb műve. De talán nem árt újra olvasni – minden időkben.

Némileg pironkodva ismerem be, hogy cukrászdatúrán még nem voltam ennek előtte. Sőt, eszembe sem jutott, hogy ilyesmi létezhet. Pedig igen, ráadásul amelyiken részt vennem adatott Tatabányán, az ilyesféle vándorlások között különlegesség.

Harmincéves a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Három évtizede szólnak színészei magyarul az ottani magyarokhoz, minden kezdeti nyomorúságos körülmény ellenére.

Ha a végével kezdünk, a Tragédia akkor is tragédia. Hiszen csak álom volt. Tünemény, lehetőség, Éva pedig várandós. Gyermeket fog szülni, vagyis van folytatás. Miféle lesz a folytatás? Van terv, vagy valójában nincs?

Az ember tragédiája fogadtatásának, afféle „süketek párbeszédé”-nek különös, mégis megvilágító útjairól beszélgettünk a debreceni irodalomtörténésszel, S. Varga Pál akadémikussal.

Nem ragaszkodom a rímes versekhez, de szeretem, ha egy versnek formája van – mondja Gergely Ágnes, Kossuth-díjas költő, műfordító, aki október 5-én ünnepli kilencvenedik születésnapját.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy költeményével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Barátjához címzett versében az írásnak, a költészet gyakorlásának mindenek felett valóságát hangoztatja, hogy a költő elnémulására indok nem lehet.