Meg fogod írni
Bolyong benned, belülről
ébreszt a dajkahang.
Olyan ismerős, csak nem
a kedvesed gyermeke vagy?
Összetéveszt vagy kinevez
igazinak? Tejtől duzzadó emlőt
szívsz, naggyá nősz tőle, lám,
már a bölcsőd is széjjelrúgtad.
Élni fogsz, játszani, sírni,
s mielőtt meghalsz, meg fogod
írni az agg Werther el nem
hamvadó szenvedélyeit.
Harmadik vonat
Egyszerre érkezünk két vonattal,
északról te, nyugatról én, és
átülünk egy harmadikba:
Igen, mi rendeltük ide
a Déltengerre induló szerelvényt.
Vigyen el minket az örökkékhez,
oly hatalmas és nyugodt.
Szeretné elhitetni, hogy nincs is,
de tudjuk, hogy létezik, hiszen
rá gondolunk most is.
Visz a vonat, kettőnket visz csak,
első és utolsó közös vonat.
Megpillantjuk a napsárga,
fövenyes partot, lám, ott
fekszünk már, fejedet ölembe
hajtod. Mindjárt megérkezünk,
titokban ideszökött magunkhoz.
Egyszerre
Amikor életek keresik egymást,
egyszerre hosszabbodnak
a nappalok és az éjszakák:
lesz hát idő kérdezni, válaszolni,
élni, de kell még egy szent,
akit csak kitalálunk,
aki megmutatja,
hogyan kell Istent szeretni,
egy szent, aki még bujkál bennünk, de
készülődik, hogy segítsen megszületnünk.
Kivezet, visszahoz
Feltévedni egy ismeretlen útra?
Ez hogyan lehet?
Mióta élek itt, és nem
tudtam, hogy létezik.
A bolond városból kivezet,
aztán fortélyosan visszahoz
a város fölé épült mennyei
városba, ahol gyöngyház fénnyel
világít közös emlékezetünk
összes ajándék napja.
Amalgám
Talán, eltűnök, Hirt,
à la recherche, szívemben
Yorick napsütése.
Rosszkedvünk delete.
A Zitatkunst felismer,
integet és egy ajtóra mutat.
Alice B. Toklas még itt lakik,
naná, hogy becsöngetek.
Ha Hemingway is itt lesz,
dedikáltatom vele
Az öreg halász és a tengert.
Csak nézne furcsán, hiszen
még nem írta meg.
És ha elátkozza Szárszót
Pusztaszer, úgy áldja meg
Xanadu Nakonxipánt.
