Színeváltozás
Engem az a pillanat érdekel,
amikor a fenyőből karácsonyfa lesz.
Az átlényegülés.
Teljesen földíszítve már az,
befaragva a talpba még nem.
A kettő közt megy végbe.
Vérvételkor, fogorvosi székben
és hasonló helyzetekben,
hogy erőt merítsek,
koraszülött lányomra szoktam gondolni,
amikor először megpillantottam,
mikor tűt szúrtak csöpp fejébe,
vagy egy családi összejövetelen
kendő alól előbukkanó homlokával
barátom, azaz keresztapja húgának,
az ő meztelen karjának dőlve
elszenderedett egy hintaágyon,
és ami másfél éves korában,
első tudatos szentestéje napján történt:
Belefeledkezve foglalkoztam valamivel
a talp segítségével már fölállított,
néhány kósza díszt mutató fa közelében.
Nem figyeltünk még annyira a titkolózásra,
s talán kisiklott anyósom felügyelete alól,
egyszer csak megjelent mellettem Móci,
s meghatottan lejtő hangjában ámulattal,
kételkedéssel, reménységgel, váratlan örömmel
nekem szegezte a kérdést:
„Karácsonyfa?”
És végbement az átlényegülés.
