A rangos díjat Károly nagyapja, V. György alapította 1933-ban John Masefield koszorús költő javaslatára, és évente ítélik oda az arra érdemesnek többéves alkotói munkásságáért Nagy-Britanniában és a Brit Nemzetközösségben. „Nem is hittem a fülemnek, amikor Simon Armitage hozta a hírt. Ötvenhatos menekültekként érkeztünk az országba, egyedül apám tudott valamicskét angolul… Semmilyen várakozás nem volt bennem, hátterem vagy formális képzettségem nincs, a király aranyérme ezért mindent felülmúl” – nyilatkozta a díjazott. A királyi aranyérmes elődök közt olyanokat találunk, mint Wystan Hugh Auden, Philip Larkin, Robert Graves, Stevie Smith, Ted Hughes, Paul Muldoon és újabban Grace Nichols, Selima Hill vagy Mimi Khalvati.
Szirtes az 1979-ben megjelent első, The Slant Door (A ferde ajtó) című kötetével mindjárt elnyerte a Geoffrey Faber (a híres Faber Kiadó alapítója) emlékére létrehozott díjat. Azóta a kortárs angol nyelvű költészet egyik jeles, meghatározó alakja, számos rangos díj jutalmazottja, tizenhárom önálló verseskötet szerzője. Magyarul George Szirtes versei címmel jelent meg önálló kötete 1987-ben Ferencz Győző válogatásában. Nekünk, magyaroknak különösen fontos fordítói tevékenysége, nemcsak költőinket, Madáchot, Vas Istvánt, Orbán Ottót és Csoóri Sándort, de legjobb regényíróinkat is átültette angolra, Krúdyval és Kosztolányival kezdve Márai Sándoron és Szabó Magdán át egészen Krasznahorkai Lászlóig (az utóbbi részben az ő fordításai révén nyerte el a Man Booker-díjat 2015-ben).
A költő 2013-ig a Kelet-angliai Egyetemen oktatott, de nyugalomba vonulásától függetlenül rendületlenül ír, tevékenyen részt vesz az irodalmi életben, konferenciákon, feleségével, a képzőművész Clarissa Upchurch-csel létrehozta a The Starwheel Presst, amely metszeteket és verseket ad ki igényes mappákban.
A költővel nemrégiben készült interjúnk itt olvasható.
Nyitókép: George Szirtes
