– Megtörténhet. Sőt, meg is történik. Nem egyszer, és nem véletlenül, hanem akár minden pillanatban és a világ bármely pontján. Nemcsak a látnokokkal történhet meg, hanem minden imádkozó emberrel – hangzott az egyértelmű válasz.

– És ez nem von le semmit a találkozás értékéből? Nem válnak ezáltal túl általánossá a kapott válaszok?

– Ezt a kérdést én is feltehetném Neked. Valószínű, megtapasztaltad már, hogy imádkozás közben olyan gondolataid támadnak, amelyeket isteni sugallatnak kell tulajdonítanod.

– És mindig nagyon felvillanyoz ez az élmény. Csak később gondolkodom el azon, hogy lehet Jézus egyszerre jelen bennem és a többi imádkozóban is? Hogy tud Isten vagy a Szentháromság bármelyik személye az összes imádkozó emberrel kapcsolatban lenni?

– És hogy tud a Szűzanya és a védőszented, őrangyalod? Mert nem véletlenül teremtette az Örök Atya a szentek és hatalmas égi szellemek seregét. – Nem mindig Istentől érkeznek a sugallatok?

– De. Akkor is Istentől érkeznek, ha a szent közvetítőknek is szerepük van benne.

– Nehéz ezt elképzelni és nehéz megérteni.

– Ezt nem érteni, hanem hinni kell. „A hit… a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” – írja Szent Pál (Zsid 11,1). A nem látott dolgokról való meggyőződés is meggyőződés.

– De mi van előbb? A meggyőződés vagy a hit? Ha meggyőződöm valamiről vagy valakiről, utána már könnyebb hinnem benne. De hogy higgyek abban, amit csak remélek?

– „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Ezt is Szent Pál írja.

– És miért keressük Istent?

– Mert ráébredünk arra, hogy sem a világ, sem a benne élő ember nem tud magyarázatot adni a saját létezésére. Az ember évezredek óta igyekszik megfejteni az élet titkát, így fel kellett előbb-utóbb ismernie, hogy a világ működését örök törvények szabályozzák. Jó néhányat közülük sikerült is megértenie, leírnia, saját tudományává tennie. Azt is felismerte, hogy ezek egy alkotó szellem munkálkodásának eredményei, más szóval, hogy a természeti törvények Isten létét bizonyítják.

– Mégis rendszeresen szembeállítják a tudományt a hittel.

– Ezt szemfényvesztésnek is nevezhetjük. Az emberi tudomány a tudósok által felismert, örök léttörvényeket foglalja magában. Egy-egy műveltségen belül a gondolkodó emberek fáradozásai nyomán ezek száma egyre nagyobb, ami komoly eredmény, hiszen a megértés is nagy tudást igényel. De nem a tudomány és nem a tudósok alkotják meg azokat a törvényeket, amelyeket felfedeznek. Ahogy nem a térképész teremti meg azt a tájat, amelyet lemér és lerajzol. A tudomány Isten alkotását igyekszik feltérképezni, megpróbálja megérteni az összefüggéseit és a működését. A felismert törvények segítségével az ember maga is megtanult szükségletei szerint különböző műtárgyakat, használati tárgyakat és szerkezeteket létrehozni. Nem kis sikerrel, hiszen ma már az ember által gyártott világ szinte nagyobb szerepet kap az életünkben, mint a természeti világ.

– Ezért hiszik sokan, hogy a teremtett világ és a teremtő Isten nem is létezik.

– Látod, ebben is a hit játssza a főszerepet. A hit talapzatán áll az is, aki nem hisz Istenben, és az is, aki hiszi Istent. Pedig arra, hogy Isten nem létezik, még soha senki nem talált bizonyítékot, míg Isten létéről minden ember meggyőződhet az Istennel való közvetlen, személyes kapcsolata révén, például imádkozás közben.