Mindenki szereti a kocsmatúrákat. Simon Katalin könyve effélére hívogat Óbudán, hajdanvolt fogadók világába, egyfajta időutazásra is.

Van egy Kilátó a szőlőhegyen, ahonnan jól látszik az ország, és Európa is, holott az országból nem látszik jól Európa. És innen az dereng, hogy baljóslatokon túl, Európa köszöni, megvan, nem tudták megsemmisíteni.

„tudtad, Uram, mit csinálsz,
nem energiatakarékos,
LED-es izzókkal világítod be
ezt a vidéket, állandó reflektorfény
sikálja vakítóra az utolsó
koszos kis falut is”

Régi fotók, fiókban patinásodó emlékkacatok: íme történetünk, vagy inkább személyes történelmünk, amik összességéből a nagy történelem áll össze. Az illanékony jelen marasztalásáról ír szívhezszólóan a szerző.

Az északkelet-magyarországi mélyszegénység múltidéző, nem utolsó sorban szociálisan lemaradt világa és a kortárs párkapcsolati problémák feltárása egyaránt jellemzi Kégl Ildikó erőteljes atmoszférájú novelláskötetét.

Pólóban kéne lenned, pirosban, az valósághű, ráadásul jól látszik, és még a vért is eszünkbe juttatja, ami fontos, mert vér nélkül nehezebb megérteni a halált…

„Egészen más föntről bírálni a lelkeket, mint élni közöttük… Emlékeztetlek, Krisztus sem vette észre a siettetés fehér bikáját. Azóta eltelt kétezer év.”

Az elbeszélő szinte filmszerű snittekkel oldja meg a különböző tér-, idő- és történési kapcsolódásokat. A realista próza, a francia újregény, a publicisztikus elemeket felvonultató esszé-elbeszélés, a levélregény mind-mind szépen beilleszkedik a kötetbe.

Érezzük a feszültséget, a látvány okozta gyönyört, és a félelmet is. Mi lesz, ha felfedez bennünket az anyamedve, mi lesz, ha meg akarja torolni a kéretlen leskelődést?

A Petőfi Kulturális Ügynökség kihirdette a KMI 12 program második évadának szerzőlistáját. A program célja, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse a kiválasztott tizenkét kortárs költő és író műveit, valamint növelje a szerzők ismertségét. A 2022-es év KMI12 tagjai között szakmailag elismert szerzőket és már bizonyított pályakezdőket egyaránt találunk.

„Vírus a vers is s változik egyre, betűi fehérjék.
Élősködnek a nyelven, elszaporodnak agyunkban,
s végül kristályos rendben várnak tudatunkban,
hogyha leírjuk, jól fertőzzenek alkalom adtán.”

Csinovnyikok, donkarloszok, kiszolgáltatottság és kiüresedettség – Nagy Koppány Zsolt prózauniverzuma egyszerre abszurd és realista, de leginkább szarkasztikus, tele furcsa nevetéssel.

Őseink nem az elszabadult ingatlanárak miatt húzódtak barlangokba, egyéb praktikus szempontjaik voltak, korunk emberének viszont érdemes eltöprengenie lakhatási alternatívákon.

Élvezetes könyv Leczo Bencétől, a legfiatalabb írónemzedék tagjától, furcsa, panoptikumszerű világgal, ahol szenvtelen és pontos a narrátor, békebeliek és bizarrak a helyzetek.

„Otthon,
A nyári konyhában, deszkakonyhában. A felső
Pincében – is. Hűlt. S a kilencméteres mély kútban.”

A XIX. század második felében már Magyarországon is tombolt a Nyugatról induló spiritizmus, és sokáig velünk is maradt, főleg a vidéki régiókban. Kevesen tudják, de egy, a halott Petőfi Sándorral folytatott komplett dialógus átirata is fentmaradt az utókornak.

Pumpurs könyve a lettekével ötvözi a balti népek hagyományait is, olvasóbarát, miközben közel hozza egy ismeretlen múlt alakjait, a pogány északi őslakosságot isteneivel, valamint az ellenséges németföldiek és a keresztény térítők korszakát.

Nem lehet fifikásan írni a gondolkodásról, mert nem fogják érteni azok, akik nem szokták csinálni, nem foglalkoznak ilyesmivel és nem gyakorlottak.

Dél körül berekedtem. Végignéztem magamon, és mivel mindkét lábam megvolt, és továbbra is viszonylag fehérnek látszottam, rájöttem, hogy csakis omikronos lehetek, ott ugyanis ez a főtünet.

– Apa! – kiáltotta el magát, mikor belépett a bejárati ajtón. Pár másodperc feszült csönd után halk morgást hallott a mosdóból. A kabátját kigombolta, kifújta a levegőt, az izmai is elernyedtek a nyugtalan szorításból, amikor a válasz megérkezett.

Tíz perccel hamarabb érkezett a székesegyházhoz. Mindig és mindenhonnan elkésett, de mert tisztában volt ezzel, és mert kivételesen nem szeretett volna késni, aznap a szükségesnél fél órával korábban kelt. Cigarettára gyújtott, megbámulta a templom kapujának kovácsoltvas szőlőinda-rácsát, körbejárta az épületet.

…szerencsére nem valósult meg. Ők ketten persze nem is terveztek ilyen közös programot, de azért egymásba botolhattak volna. S az a gyanúm, hogy ez esetben apám öccse, Tibor később nem lehetett volna sakkmester.

Eredetileg nem az írói pályára készült, mégis Magyarország egyik legnagyobb kortárs írója vált belőle. Ifjúkori álmokról, az írás nyújtotta szabadságról, a történelem iránti rajongásról, vörösborillatú emlékekről és további írói terveiről beszélgettünk Száraz Miklós Györggyel.