A címből látszik: ennek a könyvnek az irodalom a tárgya a jeles költő, író és könyvkiadó tollán. Persze nem akárhogy: többféle műfajban, hiszen az alkalminak is nevezhető halotti búcsúztatók éppúgy olvashatók itt, mint a születésnapi köszöntők, ám a második részben esszék és recenziók egészítik ki az eddigieket. Kizárólag olyan szerzőkről szól Kaiser László, akik valamilyen okból kedvesek számára. Ebben a tekintetben Németh Lászlóé az első hely, hiszen több szövegben is idézi, ráadásul az Iszonyról minielemzést is ír.

A kötet két fejezetből áll. Az első a Sorsok és munkásságok, itt találjuk a nekrológokat és köszöntőket, míg a másikban, a Könyvek és tanulságok cím alatt a művekről szóló írásokat. Általában jellemzi Kaiser szövegeit a lendületes, lényegre törő, tömör stílus és nyelvezet, a közérthetőségre törekvés, a legjobb értelemben vett ismeretterjesztő szándék. Ez utóbbi szempontot erősíti az a tény, hogy méltóképpen szól kevésbé ismert vagy éppen elfeledett szerzőkről és barátokról. Igen, gyakran beszél a barátságról is, például akkor, amikor a hozzátartozók felkérésének eleget téve vállalja a nehéz feladatot egy-egy ravatal mellett. És mindig szembenéz a könyv címében is kiemelt sorssal.

A gyászbeszédekben törekszik a személyesség mellett az életmű értékelésére is. Méltósággal, ünnepélyességgel, érzelmekben gazdagon, de józanul. A szeretet jegyében. A „műfajtisztaság” elveinek megfelelően. Így van ez a köszöntőkben is, ahogy ezt látjuk az azóta egyébként elhunyt H. Varga Gyula hetvenedik születésnapja alkalmából írott szövegben. „…néhány műfaj megmaradt abszolúte tisztának, nem sok, ezek közé tartozik mindenképpen … a nekrológ és a köszöntés…” De vajon mi ez a tisztaság? – tehetjük föl a kérdést. Arra is gondolhatunk, hogy napjaink irodalmában akadnak „műfaji átcsapások”, a líraiság és a prózaiság keveredései. S persze gondolhatunk arra is, hogy a gyászbeszédnek vagy a köszöntésnek morálisan is tisztának kell lennie.

Ehhez kapcsolódik a kötet szép mottója is Ady Endrétől: „Öntött szavak, kik egyre olvadóbbak, / Szálljatok szét jóságokként a jóknak.” (A Babits Mihály könyve című vers első és utolsó sora.) A Bevezető mondatokban ezt olvassuk: „…Furcsán vegyes … ez a könyv: én büszkén vállalom, nem elsősorban magam miatt, hanem azok és azon könyvek miatt, akik és amelyek komoly értéket képviseltek, képviselnek…” Így vall az értékőrzőkről, és ennek megfelelően írja meg a miniportrékat. El is helyezi az életműveket a magyar irodalom rendszerében. Ha a sors úgy hozta, akkor megrendülten összegez egy tragikus végű életművet, például a Dukay Nagy Ádámét. Úgy érzékelteti a torzót, hogy nem titkolja személyes vonzódását, és közben mutatja föl az értéket.

A barátság tehát központi érték ebben a világban. Olyan összekötő erő, ami ugyanakkor nem homályosítja el a valóságot. Ezzel kapcsolatban írja: „…Viszonylag ritkák a nem fiatal korban kötött barátságok, az is ritka, hogy a felnőttkori átmeneti együttlét … után megmarad a kapcsolat…” (Részlet a H. Varga Gyulát köszöntő szövegből.) És vissza-visszatérnek a Németh Lászlótól való bölcs idézetek, jelezvén, hogy milyen magas a mérce Kaiser Lászlónál.

Ennek megfelelően a Benke László életművét értékelő írás tartalmas elemzés is egyben. Érzékeny esszé. Ferenczi Lászlóra emlékezvén fölidéz közös emlékeket, de szól a soha vissza nem térő alkalmakról is. Jó arányérzékkel teszi mindezt. A megrendültség egyik oka az, hogy érzékelteti: sorra mennek el a kortársak és barátok a fogyó időben. S az ember ilyenkor szembenéz saját sorsával, esetleg a betegségeivel. Mint ahogy Kaiser László is így van ezzel, például abban a pillanatban is, amikor kidől mellőle az a Dinnyés József, akivel életútinterjút készített, aki sok versét megzenésítette, aki jóbarátja volt, és akivel kapcsolatban megemlíti, hogy költő is volt a daltulajdonos.

A kötet másik fejezete tehát a műveké. Stílusa egységben van az első fejezet írásaival, már ami a művekről szólást illeti. Miniesszék, recenziók, az értő olvasó jegyzetei. Például Tersánszky Józsi Jenőről, akiről – sajnos – kevés szó esik manapság. Tömör pályaképet kapunk a háborúellenes íróról, a „piócák” bírálata közben. Kaiser széles érdeklődését jelzi a Sarusi Mihályt méltató írás, s benne a kulturált borivás hangoztatásával. Mindegyik írás könnyed és ékes magyar nyelven megírt. S ahogy már szó esett róla, mindennek a betetőzése a nagy Németh-regényt, az Iszonyt bemutató néhány oldal, a mű lényegét megragadó sorokkal.

Mint ahogy általában is jellemzi Kaiser László műveit a lényegre törés.

Kaiser László: Sorsokban könyvek, könyvekben sorsok, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2022, 120 oldal