Terepgyakorlat

Rum és Zsennye közt félúton,
hat óra előtt, koromsötétben,
állj meg az alsórendű úton
a mező szélén, hol őz rohan,
kerékpárod mindkét lámpáját
kapcsold le, állj türelmesen
a csupasz decemberi földön,
kesztyűd tartsd magadon,
lazítsd meg homlokodon
a kapucnit, amely útközben
szűkítette a látótered,
a többnapos esőzés után
csodálkozz rá az égboltra,
milyen sok fényforrás borítja,
és keresd meg azt a betlehemit,
a régóta nem látott csillagot.

Invazív

Mielőtt befejezném a karácsonyi versem,
amelynek lendületes nyitó sorait
még délelőtt írtam fejben, a boltíves
ebédlő ablakánál, poloskairtás közben,

persze a szeretetre gondolva és a hitre,
a lélek kisimult derűjéből fakadó békére,
és fürgén lecsaptam, mert a résekben
mozdult egy csáp, egy ízelt láb;

mielőtt befejezném a karácsonyi verset
éjfélkor az alkotóházi szobámban,
az oldalfalnál a kislámpa fényében
még kinyírok egy harlekin katicát,

sőt nyolcat, mert iszonyú sok van,
ez egy kártékony invazív faj,
az illetékes szakhatóság felhívta
a lakosság figyelmét a veszélyre;

már kétezer esztendeje gyilkolunk,
és mindig meg tudjuk indokolni,
egymásba érnek az inváziók,
csak parancsot teljesítettem, Uram.

Ünnepi

A mozaikból csak néhány
kiragadott kocka marad,
például az ünnepi túra,
amikor a déli parton
az egybenőtt falvakon át
vasárnap éjjel tekertél,
kétoldalt a sötét kertek,
a magukra hagyott villák,
gyerekkorod helyszíneit
fájdalom nélkül figyelted,
elmosódtak a fejedben
a kivágott gesztenyefák,
nem fáztál és nem siettél,
tested zokszó nélkül szolgált,
vállad nem húzta hátizsák,
nem tudta senki, merre jársz,
és mindegy volt, hová tartasz,
pedig az ember nem lehet,
nem lehet teljesen szabad.

Megszólal

Egyszer majd megszólal bennem a vers,
a valódi, de nem lesz nálam toll,
hogy leírjam, nem lesz nálam papír;
lélekszakadva futok az utcán
egy pályaudvarra, egy üzletbe,
nyakkendősen egy szerzői estre,
valaki máséra, vagy csak állok,
és megszólal a vers, a valódi,
de zaj lesz, de hideg, viharos szél;
nézem télen az Öreg-tó vizét,
és a hullámverés mindent elmos;
az ébredés percében megszólal,
de ha kinyitom a szemem, a szöveg
szótagokra, betűkre széthull.