Az oroszlán, a medve, a farkas, a sas és a róka jó barátok voltak, gyakran beszélgettek egymással. Egy ilyen alkalommal vetette fel az oroszlán, hogy az állatvilág mennyire el van maradva az emberekétől. Azok minden komolyabb dologról tanácskozást hívnak össze, ahol a legerősebbek elmondják az akaratukat, amit mindenki megszavaz, és minden úgy történik, ahogy ők akarják.
– Ha ez nálunk is így volna, akkor elég lenne egy szavazás, és nem kellene többé a vadászattal fárasztani magunkat. Megszavaztatnánk, hogy a többi állat kötelessége, hogy rendszeresen szállítsa nekünk a finom falatokat. Hiszen semmit sem vesztenének azzal, ha önként elhoznák nekünk a zsákmányt. Így is, úgy is levadásszuk őket, elvégre nem halhatunk éhen – fejtette ki az oroszlán. – Hívjunk össze mi is egy tanácskozást. Mondjuk azért, hogy mindenki elmondja a karácsonyi kívánságait. Aztán mi is elmondjuk a magunkét.
Meghirdették hát, hogy jöjjön el minden állat a nagy erdei tisztásra, ahol tanácskozni fognak a karácsonyi ajándékokról.
– Medve, farkas, sas és róka barátommal meglepetést szeretnénk készíteni számotokra. Ezért kíváncsiak vagyunk, hogy ki milyen ajándékot kér karácsonyra – jelentette be az oroszlán. – Nos hát, halljuk a kívánságaitokat! Kezdjük a legkisebbekkel, úgyis mindig azt panaszolják, hogy el vannak nyomva.
Az állatok felbuzdulva fontolgatták válaszaikat.
A kék cinkék napraforgómagot, az egerek nagy zsák búzát kértek, a vakondok sok fazék gilisztát. A giliszták körében erre nagy mozgolódás támadt, gyorsan befúrták magukat a földbe, és eltűntek. A nyulak sárgarépára és káposztára vágytak. A macskák kívánsága ismét riadalmat keltett: először egy tál tejet kértek, aztán elmondták, hogy kövér egerek is kellenének nekik. Ezt hallva az egerek mind szétfutottak.
Az oroszlán több tapintatot kért a megszólalóktól.
A vaddisznók tölgyfamakkra és szőlőre, a kecskék, birkák, őzek és szarvasok friss fűre, csöves kukoricára és kazal szénára vágytak.
Végül már csak a róka, a sas, a farkas, a medve és az oroszlán kívánságai voltak hátra. Először ismét az oroszlán szólalt meg:
– Úgy látom, hogy itt mindenki csak a hasára gondol. Az én kívánságom nem ilyen primitív. Én bárány... felhőket kérek karácsonyra.
Amikor még csak annyit ejtett ki a száján, hogy „bárány”, a juhok ijedten lapultak a földre. De ahogy elhangzott a „felhő” is, ők is lelkesen tapsolni kezdtek.
– Most kiderült – rikoltotta a róka –, hogy miért az oroszlán az állatok vezére! Mert önzetlen, jó barát. – Mélyen meghajolt az oroszlán előtt.
A medve diplomatikusan jelentette be, hogy
ő idén is aludni fog karácsonykor. A sas egy közeli fán ült, és hallgatott.
– Lám, nekünk nem csak az eleségen jár az eszünk. Aki méltó akar lenni hozzánk, maga ajánljon fel számunkra valami ajándékot karácsonyra – szólította fel a tanácskozást a farkas.
Az oroszlán várakozva nézett körül.
Az állatok kényelmetlenül mozgolódtak, többen megpróbáltak észrevétlenül eltűnni a helyszínről. A sas, aki eleve nem bízott a sikerben, jól látta ezt. Hirtelen felrepült, és lecsapott a behúzott nyakkal távozókra. Az állatsereg erre végképp felbolydult, ahányan voltak, annyifelé szaladtak. A sas szívesen felkapott volna közülük egy bárányt vagy nyulat, de csak a hörcsög akadt a karmai közé.
Az oroszlán és barátai magukra maradtak a tisztáson.
– Kár ezekkel tanácskozni. Éretlenek az ilyesmire.
– Addig kellett volna közéjük csapni, amíg mind itt voltak – zsörtölődött a sas.
– Mind csak enni akar. Mit lehet kezdeni ezekkel?
– Amit eddig. Darabokra tépjük és felfaljuk őket – dörmögte a medve.
– Úgy van, meg kell büntetni ezt a haspárti csőcseléket – vicsorgott a farkas.
– Előbb-utóbb ők is meg fogják érteni, hogy mi
a jövő útja – zárta le a témát az oroszlán.◼
