Hol is kezdődött az egész. A Dunánál kezdődött, amikor a Szépek Ada Kaleh szigetéhez értek, hogy megszerezzék a Varázsszőnyeget. Annyit már elinduláskor tudtak, hogy az igazi varázsszőnyeget nem szőni szokták. Az igazi varázslat mindig is pára, köd, esszencia. Eltűnt nyom.

Jezsó Ákos új könyvében, a Mécses ködben címűben a krisztusi láng kap erőre, még akkor is, ha a ködben nehezen látszik majd. Pedig olykor mintha politikai krimit tartana a kezében az olvasó, de olyat, melyben kibontakozik az egyetemes magyar szenvedéstörténet.

Anekdota a nemzet beteg voltáról a franzstadti Demokritus gyűjteményéből

„Hogy nagy úr a realitás,
nem leckéztetik, de tudja.
Bűnös? Erényes? Csak hibás?
Sosem törtet az élre.”

Amikor eltörtem a százados állkapcsát, azt is úgy csináltam, ahogy nagypapa tanította. Nem tudom, miért jött be az öltözőnkbe, egyáltalán mit akart mondani, odáig jutott, hogy ezek szarra való éhenkórászok. Nyolcéves voltam, amikor ezt az ütést megtanultam nagypapától.

A Kertész Imre Intézet féléves programsorozattal emlékezik a száz éve született és negyven éve elhunyt Pilinszky Jánosra, egyik legismertebb és legnagyobb hatású költőnkre.  A centenárium a sokrétű és számos program mellett három pályázatot is ihletett.

Hóvirág, vagy galanthus nivalis? Nézőpont kérdése. De mindenképpen veszedelmes – nem úgy, mint a barka. Ircsik Vilmos novellája emlékeztet minket a tavaszra a hűvös nyárban, és a kisember apró-óriás céljai elé álló nagyvilágra.

1956-os anekdota a franzstadti Demokritus gyűjteményéből.

Végtelen mennyiségben elfér nulla tárhelyen – az e-könyv ilyen. Az E-könyvtér programról kérdeztük Oberczián Géza írót, a Petőfi Irodalmi Ügynökség Kárpát-medencei Programigazgatóságának projektvezetőjét.

Életének 84. évében, 2021. május 28-án elhunyt Gál Sándor. A József Attila-díjas író, költő, szerkesztő, a felvidéki magyar irodalom és a magyar irodalmi élet kiemelkedő alkotója, szervezője volt, rendes tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.

Érdekel a színház? Szoktál történeteket írni, akár teljes darabokat? Mit szólnál, ha Vecsei H. Miklós vagy Kubik Anna olvasná a művedet? Fesztiválozás helyett kipróbálnád magad, mint drámaíró idén nyáron?

„összesereglő íja-fia
mámoros szívvel utánozza:
érti, nem érti, nem zavarja,
hamar rákap minden divatra”

A téglagyártól nem messze kezdődik a kukoricatábla, ahol rátaláltak. Természetesen a konkurencia talált rá – a szekuritáté két félrészeg alkalmazottja. Mert a magukon könnyítés után eltévedtek a háromméteres kukoricaszárak között.

Fehérjetüske-szerelem pár percnyi ismeretségből. Holtak kocsonyás tekintete kísért éjszakáról éjszakára. Zaklatott kérdésekből, agysejtjeimben sercegő újsághírekből félelempiramis épül. Szivárványfolt-pecsét bőrömön, tegnapi emlék, holnapi remény.

Tanácsköztársasági anekdota a franzstadti Demokritus adomatárából. Huszár Károly néptanító, országgyűlési képviselő…

Somerset Maughamban és Herczeg Ferencben, gondolnánk, legfeljebb az a közös, hogy többszöri jelölésük ellenére sosem kapták meg a Nobel-díjat. A történész eltűnődik a két históriai regény párhuzamain.

Erkölcs és teljesítmény, ezek az alapfogalmak határozzák meg Németh László és Béres József életművét. Bakonyi István mutatja be és méltatja Kaiser Lászlónak szellemi életünk e két nagyjáról írott könyvét.

A mikrohullámú sütő dupla csippanása jelezi, hogy elkészült. A bal alsó nagyobb gombbal kioldom az ajtaját és a kis bögre tejet kiveszem, épp gőzölög. A mutatóujjam végét egy picit belemártom, rögtön érzem, langyos – pont, ahogy a recept kéri.

Tizenkettedikes koromban, valamikor a kilencvenes évek második harmadában részt vettem egy országos magyar tantárgyversenyen. A dolog majdnem egy hétig tartott, tanulmányi kirándulásokkal tűzdelt remek hetecske volt, jöttünk-mentünk, ettünk-ittunk, de főleg ittunk. Én akkoriban rocker voltam, kellőképpen hosszú hajjal és gondoktól barázdált homlokkal

Már nem voltak zsidók. Ateisták voltak, függetlenek és hontalan állampolgárok.

Tavaly nyáron, egy párás júliusi reggelen, vonatra ültem és átkeltem a határon Goriziába. Velence tartomány eldugott falujába, első írói műhelyembe, Topolovóba igyekeztem, ahol még nem jártam. Halványan emlékszem a szlovén Špeter falura és az elém táruló ismeretlen vidékre.

Ferdinandy György az emlékek műhelyében dolgozik, pontos mérlegein jelzőket, megfelelő szókapcsolatokat kimérve írja elbeszéléseit, mert az elegancia és a sallangmentes tömörítés prózaművészetének védjegye.

A rózsa szolgáló növény itt a szőlőhegyen. Nemcsak a szépségével szolgál, pedig mekkora áldozás szépséggel szolgálni a létezést. Jobb időkben tudta ezt a művészet is.