A XVII. század középső évtizedeiben alkotó erdélyi kancellár, Bethlen Farkas, több ezer oldalas latin nyelvű művének, a Historia de rebus Transsylvanicisnek, utolsó előtti, hatodik kötetét veheti kezébe az olvasó. A teljes munka 1526-tól 1612-ig mutatja be a Magyar Királyság széthullásának, valamint a kialakuló Erdélyi Fejedelemségnek történetét. A Bethlen-sorozat hatodik darabja – mely a Historia eredeti felosztása szerinti XI. és XII. könyvet tartalmazza – az 1601–1603 között zajló folyamatokba enged bepillantást. A fordítók (Kasza Péter, Szabó Ádám, Lázár István Dávid, Petneházi Gábor) rendkívül fontos történelmi feladatot teljesítenek, hiszen Bethlen Farkas műve csak az utóbbi évtizedekben kezd ismertebbé válni. Maga a szerző sem láthatta nyomtatásban saját könyvét, hiszen a nyomdai előkészületek csak halála után (1679) öt évvel kezdődtek. Az első négy könyv magyar fordítása a kolozsvári klasszika-filológus, Bodor András munkáján alapul. A mű, keletkezéstörténetén és filológiai érdekességein kívül olvasmánynak is kiváló, már kötetnyitó kezdeti hosszú körmondatai tragikusan izgalmas történelmi korszak közepébe vezetnek.