„Mögöttünk a nyolcvanasok,
eljöttek a kétezresek.
Már negyvenhat éves vagyok,
festék fakul, homok pereg.”

Olyan az élet, mint a kihűlt vacsora − mondja a főhős  ebben a nagyon valóságszagú novellában, ami arról szól, milyen is az, ha egy élet akkor törik derékba, amikor már nincs erő másikat kezdeni.

Miért bizonyul ekkora kihívásnak eldönteni, hogy mindennapi ételeink segíthetnek-e a demencia megelőzésében?

Dobos Marianne írót, aki kohómérnökből lett író és online összeköttetésben áll Istennel, nyolcvanadik születésnapja alkalmából kereste fel a szerző.

Raspail regénye 1973-ban látott napvilágot, s mint minden disztópia, megelőzte a korát, nem csoda, ha manapság újra felfedezik és kiadják a hajókon önkívületben zabáló, orgiákban és székletben összeolvadó népség történetét.

Elhunyt Mányoki Endre, a Mozgó Világ, a Kortárs, a Hitel, az Irodalmi Jelen egykori szerkesztője, író, kritikus. Hatvannyolc évet élt.

Vallomásos líra – ismeretterjesztő líra. Mint korábbi versesköteteiben, Petrőczi Éva költőnő most sem rejti véka alá tudós énjét és szoros kötődését a hazai református kultúrához.

Ez a könyv nem csupán a vájt fülűeknek, a Gion-életmű iránt érdeklődő bölcsészeknek, hanem az átlagolvasónak is izgalmas lehet, ha belefeledkezik Gion Nándor varázslatos világába, amely világból a már-már elkoptatott jelző, a mágikus realizmus mellett a humor sem hiányzik.

A magyar irodalom ismét egy nemzetközileg is jegyzett, rangos elismerésben részesül. Turczi István a boszniai Szerb Köztársaság idei Nemzetközi Irodalmi Nagydíját veheti át.

Ki mentette meg a humanista gondolkodót az inkvizíció karmaiból? Természetesen ez sem úgy volt, mint ahogyan hírlett – akárcsak annyi más ebben az életben. 

Történelmi regények és rendhagyó történelemórák szerte a Kárpát-medencében – az idén József Attila-díjban részesült Gáspár Ferenc író beszél indíttatásáról, a múlt ismeretének átadásáról, megjelenés előtt álló könyveiről és egy kitalált magyar trubadúrról.

Harmincéves a Salvatore Quasimodo-költőverseny és költőtalálkozó – hamarosan átadják a díjakat. A balatonfüredi színes programokról itt tájékozódhatnak a  gasztronómia-, zene- és irodalomkedvelők.

A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata kétnapos konferenciát tartott Illyés 120 címmel a Pesti Vigadóban. A szakértők széles spektrumban vizsgálták Illyés Gyula költői, írói, drámaírói, műfordítói és lapszerkesztői munkáját.

„A vetítővásznon
földrengések és
tektonikus lemezek törései –
ökörnyálvonalak futottak egymásba,
majd halványultak el
hangtalanul.”

Ahogy öregszem és kényelmesedem, egyre több tárggyal veszem körül magam. Mindegyik nélkülözhetetlennek tűnik, és végső soron mindegyik fölösleges, természetesen.

2022. szeptember 5-én rangos beszélgetés helyszíne volt a pesthidegkúti Klebelsberg Kastély, ahol bemutatták a Tamási Áron címmel megjelent, életrajzi kordokumentumokat tartalmazó albumot.

A BBC recsegő hangú híradásai nyomán óvatos bizakodással várt oroszok géppisztolysorozattal köszöntek be, a férfiakat fütyülő golyók között barikádépítésre vitték, az órákat meg szuvenírnek. A direktor úr magát sztari papának álcázva menekült meg a málenkij robottól.

Bölcsnek lenni annyit tesz, hogy az ember igyekszik változtatni mindazon, amin kell és lehet, beletörődik abba, hogy ezek közül sok mindenen nem lehet változtatni. És ami a legfontosabb talán: hogy ezeket többnyire meg tudja különböztetni…

Kalkuttai Szent Teréz anya negyedszázada hűségesen teljesíti lelkiatyjának tett ígéretét: „Ha valaha szent leszek, biztosan a »sötétség« szentje leszek. – A mennyországból mindig hiányozni fogok – hogy világítsak azoknak, akik a földön sötétségben élnek.”

„Szép, tömör tájversek, pasztellszerű, mégis szuggesztív képekkel, amelyek mindannyiunknak ismerős érzeteket keltenek életre.”

Medvecukor, Varázsfüvek, Ördögszekér. A gyermekkor, a természet, a misztérium varázslatos világa, a megismerhetetlen megtapasztalásáé, a kimondhatatlan rejtelemé. Szepesi Attila verseskötetéről ír Száraz Miklós György.

Égi királynőnk, Mária pártfogó szeretete nélkül az elmúlt ezer év megpróbáltatásai után talán már nem is létezne Magyarország, nem is élnénk itt a Kárpát-medencében.

Még hallani az óvodai zsivaj hangjait, az arcok még kisgyereket mutatnak. De itt-ott a szemekben már mintha felcsillanna egy-egy pillanatra a majdani felnőtt elmélyült, okos figyelme.